Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Balsay István (Fidesz) - a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterhez - "Még egyszer a vízdíjakról" címmel - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter:
1696 esetén egy minimális mértéket állampolgári vagy alanyi jogon, utána pedig progresszívan emelkedő áron kapna a lakosság. Államtitkár úr a korábbi válaszában ígéretet tett arra, hog y az általa kéttényezős díjrendszernek nevezett és a fenti elveknek megfelelő rendszerre történő átállás ügyében a tárca 1995 végén készít előterjesztést a kormány számára. Azóta eltelt az 1995ös év, de a kéttényezős díjrendszer azóta sem került bevezetés re, és az ezzel kapcsolatos kormányelőterjesztésről sem kaptunk új híreket. Tisztelettel kérdezem a miniszter urat, hogy mi történt az ígéretében jelzett kormányelőterjesztéssel. Előfordulhate, hogy elveszett a minisztériumban, mielőtt a kormány elé ker ülhetett volna? Tude valami biztatót üzenni a miniszter úr azoknak az állampolgároknak - és természetesen önkormányzatoknak , akiknek jelenleg a középeurópai életkörülményekhez szükséges minimális vízfogyasztás is jelentős anyagi megterhelést jelent, de egy sávos díjazás bevezetése esetén életkörülményeik úgy javulnának, hogy eközben kiadásaik sem növekednének? Tisztelettel várom miniszter úr válaszát. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Az interpellációra Lotz Ká roly miniszter úr válaszol. DR. LOTZ KÁROLY közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselő Úr! Elöljáróban szeretném tájékoztatni a képviselő urat arról, hogy a közüzemi ivóvíz- és csatornarendszer továbbfejlesztésér ől szóló tájékoztatóm természetesen nem veszett el a minisztériumban, azt már 1994 végén benyújtottuk a kormány részére. Ebben részletesen vizsgáltuk a jelenlegi díjrendszer átalakításának a lehetőségeit, figyelembe véve az e téren rendelkezésre álló nemze tközi tapasztalatokat is. Elemzésünk elsősorban a KHVM ármegállapítási jogkörébe tartozó állami víziközművekre terjed ki, amelyek az összes ivóvízszolgáltatásnak mintegy 15 százalékát adják. Ennek mintegy a fele a vízátadás; a másik fele, azaz az országos ivóvízellátás alig 57 százaléka pedig az a közvetlen fogyasztói ellátás, amelyre a hatósági díjakat egyáltalában előírhatjuk. 1994. január 1jétől az önkormányzati tulajdonú víziközművek esetében tehát a fogyasztók 9395 százalékát érintően a díjmegállap ítás az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Ezért sem a kormánynak, sem a KHVMnek nincs lehetősége arra, hogy országosan egységesen elrendelje a díjmegállapítás módját. (15.30) A már említett vizsgálat elsősorban az Európaszerte ismert és több országban elfogadott úgynevezett kéttényezős díjrendszer bevezetésének lehetőségeit vizsgálta. Ennek lényege, hogy a fogyasztók meghatározott összegű alapdíjat és ahhoz kapcsolódóan, arra építve a felhasznált mennyiséggel arányos díjat fizetnének. E díjrendszer ért ékelése során azonban tekintettel kell lennünk a hazai sajátosságokra is. Míg Európában általában 1020 szolgáltató működik egy országban, nálunk a múlt év végén 270 üzemeltetőt tartottunk számon. A fejlett országokban egységesebb és modernebb szolgáltatás fejlettebb műszaki háttérrel is rendelkezik. Ezzel szemben nálunk a vízszolgáltatás rendkívül vegyes összetételű berendezésekkel és - egykét kivételtől eltekintve - csöppet sem korszerűnek nevezhető információs rendszerrel valósul meg. Ezért gondot okoz annak a műszaki jellemzőnek a kiválasztása, amely kiinduló pontja lehet az alapdíj megállapításának. Mérlegelnünk kell azt is, hogy ez az árképzési mód az egyes fogyasztói rétegeket eltérően érinti. A kisfogyasztók, például egyedülálló nyugdíjasok esetében ennek az alkalmazása hátrányos lehet. Így a díjrendszer bevezetésére alapos hatásvizsgálat nélkül - e vizsgálat folyamatban van - nem vállalkozhatunk. Átgondoltuk a képviselő úr által javasolt ármegállapítási módot is, amely szerint vízmennyiséget állampo lgári jogon, ingyenesen, utána pedig progresszíven emelkedő áron kapna a lakosság. E díjrendszer első ránézésre valóban jobban ösztönözne a takarékosságra, azonban itt is számos gond
