Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 26 (160. szám) - Az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (független):
1667 E területekhez képest a gazdasági természetű érdeké rvényesítés és az ehhez kapcsolódó összeférhetetlenségi problematikák világa olyan eltérő jellegzetességgel rendelkezik, mely elvileg lehetővé teszi a jogalkotó számára, hogy a közérdek kárára alkalmas érdekérvényesítés, a nemkívánatos befolyás kiszűrése é rdekében eleve kétféle szabályozási irányban, kétféle szabályozási módban gondolkodjék. Az egyik szabályozási irány fő eszközét a széles körben megállapított taxatív összeférhetetlenségi szabályok felállítása képezi, a már előbb említett hivatali, politika i, illetve méltatlansági összeférhetetlenségi szabályozáshoz hasonlóan. A másik szabályozási módszer a nemkívánatos érdekérvényesítés kiküszöbölése érdekében a képviselők különböző érdekeltségeinek átláthatóvá tételére és nyilvánosságára épít. A törvényjav aslat alapvető koncepcionális kérdését véleményem szerint e két szabályozási irány közötti választás képezi, bár erről a vita eddig nemigen tanúskodott. Én - mintegy advocatus diaboliként - fölvállalom ennek a problémának a fölvetését, a jelen törvényjavas lat alapvetően ugyanis az előbbi koncepcióra, azaz a széles körben megállapított taxatív összeférhetetlenségi szabályok felállítására épül. A két szabályozási lehetőséget összevetve megállapíthatjuk, hogy mindkét szabályozási eszköztárnak megvannak a maga előnyei és hátrányai. A puszta átvilágíthatóság és nyilvánossá tétel előnye, hogy a gazdasági élet szereplőit nem tiltja ki a törvényhozásból, azaz nem gátolja szakértelmük, tájékozottságuk, tapasztalataik széles körű érvényesülését a törvényalkotói munka során. E módszer a nyilvánosság visszatartó hatására, az erkölcsi, politikai lejáratódástól való fenyegetettség visszatartó hatására épít. Hátránya, hogy a közérdek kárára történő érdekérvényesítésnek, büntetőjogi eseteket leszámítva, nincsen jogi konzekve nciája, hanem következményei tipikusan erkölcsi, politikai jellegűek. A másik módszernek, az összeférhetetlenségi szabályok széles körű kiterjesztése eszköztárának előnye, hogy adott gazdasági és politikai pozíciók összekapcsolásának tilalmával megnehezíti a közérdeket sértő érdekérvényesítés lehetőségét. Hátrányai ugyanakkor többirányúak. Mindenekelőtt hátránya, hogy az országgyűlési képviselők körében kontraszelekciót hajt végre, és a gazdasági szakértelmet, a hozzáértést és a tájékozottságot - legalábbis jelentős részben - száműzi a parlamentből. Nem lehet kétséges ugyanis, hogy a választás elé állított gazdasági vezető általában a gazdasági életben vitt pozícióját fogja választani az ahhoz képest rosszabbul dotált képviselői megbízatással szemben. De aho l a fordított döntés érvényesülne, annak is meglennének a káros hatásai. Ezekkel a veszélyekkel, úgy tűnik, a törvényjavaslat indokolása is szembenéz. Idézem: "Mennél szigorúbbak és mennél szélesebb körre terjednek ki az összeférhetetlenségi szabályok, ann ál inkább fennáll a veszélye annak, hogy a parlament a társadalomtól elszakított, izolált politikai képviseleti testület lesz, amelynek társadalmi gyökerei, érdekartikulációs funkciói megszakadnak, illetve veszélybe kerülnek." Félek, tisztelt Ház, hogy a t örvényjavaslat előterjesztői nem mérlegelték kellően e kontraszelekciós hatás veszélyét. Nem szabad ugyanis elfeledkeznünk arról, hogy törvényhozásunk előtt ezekben az években éppen a gazdasági kihatású törvényalkotás képezi a legjelentősebb, legkiemelkedő bb feladatot. Nagyon szerencsétlen dolog lenne, ha a gazdasági életben jártas szereplőktől mentes - és a bántás szándéka nélkül, csak példálódzásképpen említem , bölcsészekből, humán tudományok kiváló művelőiből vagy akár csak olyan közgazdasági ismeretek kel csak rálátásból rendelkező ügyvédekből állna a tisztelt Ház, amilyen ügyvédnek érzem én például magam, éppen most, ebben az időszakban, amikor aligha nélkülözhetők a törvényalkotás munkájában a legalaposabb pénzügyi, közgazdasági ismeretek, illetve a m űködő gazdaság egyéb tapasztalatai. Ez a kontraszelekciós folyamat ráadásul tényleges hatalmi eltolódást is eredményezhet a kormány javára, mely a maga szakapparátusával egy ilyen folyamat után úgy jelenhet meg a parlamenttel szemben, mint a hozzá nem értő k gyülekezetével szemben a hozzáértők, a szakértők tudásával bíró hatalmi szerv. Ez, egy ilyen folyamat a jelenlegi helyzethez képest korlátozóan,
