Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - Az egyes szociális ellátásokkal kapcsolatos törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
1541 Az előttünk fekvő törvényjavaslat valójában szintén túl sok törvényhez nyúl hozzá, bár nem annyira elágazódó most ez a csomag, mint az egy évvel ezelőtti, elhíresült elődje. Nem kétséges , hogy bizonyos alapvető változásokra való törekvés jelenik meg az előterjesztésben. Én most itt, az általános vita végén néhány elvi szempontot szeretnék fölemlíteni, és bizonyos fokig reflektálnék is a vitában korábban elhangzottakra. Hadd kezdjem rögtön a miniszteri expozéval. Ennek voltak olyan mondatai és részei, amelyek nagyon reális, őszinte hangot ütöttek meg. Hogy idézzek is, ne csak a levegőbe szúrjak: "A mai körülmények között megadható..." - azt hiszem, ez a kifejezés hangzott el - a mai körülmé nyek közé beilleszthető ellátásokat biztosítana ez a javaslat. Azt gondolom, hogy ez őszinte és tiszta beszéd: a körülmények rosszak. S akkor most adódik az ellenzéki pozíció, hogy bezzeg persze másra jut pénz, prioritásokat is lehetne feszegetni, és azt h iszem ellenzéki képviselőtársaim már megtették. Én nem határolódom el tőlük, sőt melléjük állok, de éppen ezért nem akarom most ezt a vonalat továbbfejteni. Érdekesebb volt viszont - és ezt már kritikusan mondom , hogy a miniszter úr nagyobb biztonságot g arantáló családtámogatási rendszerről beszélt. Ezt - elnézést kérek - egy régimódi szlogennek érzem a konkrét javaslatok fényében. Itt egyszerűen nem látszik az, hogy hol van a nagyobb biztonság, hogy tartósake ezek a rendszerek, hiszen végül is elveszünk . S még csak azt sem tesszük meg, amire korábban elég gyakran hivatkoztak kormánypárti képviselőtársaim, hogy igen, elveszünk azoktól, akiknek nincs rá olyan igen nagy szüksége, és többet adunk azoknak, akiknek nagyobb szüksége van rá. Itt nem erről szól a történet. Most arról szól, hogy elveszünk egyesektől, a többiek meg örüljenek, hogy megkapják, kivéve természetesen a gyes rendszerét, ahol nagyon pozitívnak tartom, nem is azt, hogy az összeg megemelkedett, hanem azt, hogy az összeg hozzákötődött egy ell átáshoz. Egyetértek Béki Gabriella képviselőtársammal abban, hogy valóban lehetne még gondolkodni azon, hogy pont jó mutatóhoz kötöttüke. S nem tisztem a kormány nevében érvelni, de azért azt elmondom, hogy a nyugdíjnak végül is minden része, de főként a minimálnyugdíj, egy nagyon jól indexált mutató. Nem is nagyon tudom tehát, hogy vane pillanatnyilag jobb mutató, amelynél garantált, hogy az állam nem nagyon dumálhat bele, pillanatnyi érdekei formájában nem diktálhat. Mert mit vehettünk volna még alapul? A minimálbért. De hát a minimálbér egy háromoldalú bokszmeccsnek a végeredménye, amibe a kormánynak sokkal nagyobb beleszólása van, mint abba, hogy az elmúlt évben a tényleges bérkiáramlás hány százalékkal ment föl. Ez az egyik szempont. A másik szempont, amit még én hozzátennék ehhez a mutatóhoz: nekem valójában nagyon tetszik az, hogy a gyermekellátások és a nyugellátások között mindenfajta hidat építsünk föl. (20.30) Ezek a dolgok ugyanis összefüggenek. Összefüggenek, mert nyugellátás például csak akkor lesz, ha lesz gyermek, aki meg fogja termelni az ahhoz szükséges dolgot. És ne mondja senki, hogy tőkefedezet, mert a tőkefedezethez is élőmunkára van szükség, a kamat sem magától történik! Tehát, ha nem felosztó, kirovó rendszerben megy egy nyugdíjrendsz er, hanem tőkefedezetiben - nincs is egyébként a világon sehol olyan, ami csak tőkefedezeti rendszerrel működik, de ha úgy működik is , akkor is az akkor dolgozó fiatal, munkaképes korosztály munkájára van szükség. Tehát sokkal több visszacsatolás kell a nyugdíjrendszer és a gyerekellátások között. Például tovább fokozni az anyaságnak a nyugdíjrendszerbe való beszámítását a legkülönfélébb kedvezmények révén, hogy tudatosodjon a társadalomban: nem elég a nyugdíjjárulékot befizetni, hanem szükség van az új n emzedék létrehozására is. E tekintetben tehát most nem kritizálom tovább a miniszteri expozét, hanem engedjék meg, hogy néhány súlyos aggályomnak kifejezést adjak. Ezek az aggályaim első körben alkotmányos jellegűek. Az alkotmányossággal kapcsolatban két t émakörre szeretnék kitérni.
