Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF):
1531 (19.30) Azonban a viszonylagos bizt onság és a bérezés problémakörére egyszer már Orosz István alelnök úr felhívta a figyelmet; ez nem teljesen ellentmondásos rendszer, számos nyugati országban ez a rendszer működik. Természetes, hogy korrigálni kell és folyamatosan korrigálni kell azokat a hibákat, amelyeket nem sikerült megoldani. Azonban egy dologtól óva inteném a törvényhozókat. Ha mi teljesítményt akarunk bevinni, akkor, ha a teljesítmény nincs szabályozva ágazati szinten, tehát ha nem adunk felhatalmazást az ágazati minisztereknek arra, hogy a teljesítményt egészen korrekten szabályozzák, akkor óhatatlanul a fenntartó végzettségének, tudásának, szubjektív megítélésének vagy a vezető szubjektív megítélésének van kitéve. Tehát csak egyféleképpen lehet a teljesítményt arányossá tenni, ha ez ek nagyon pontosan szabályozott dolgok. És ne akarjunk olyan feladatot róni a munkaügyi miniszterre, amit egyébként nem fog tudni megoldani. Nem azért, mert esetleg nem jól végzi a feladatát, hanem azért, mert ezt nem lehet másképpen megoldani, mint hogy a z ágazati miniszterek pontosan megfogalmazzák. Ebben a törvénytervezetben rendeződik a végkielégítés kérdése. Azt hiszem, ez társadalmi szempontból igen lényeges kérdés, bár igazából nem a közalkalmazottak voltak azok, akiknek az óriási végkielégítése felh áborította a közvéleményt, de mégis úgy gondolom, tudni kell azt, hogy a végkielégítéseknek is véges a formája. Tehát igazán nem volt jó az, amikor négyötéves szerződések kapcsán valakinek három vagy négy évre kifizették a bérét - végkielégítés címén - az elbocsátása kapcsán. Tehát ez a rész valójában, azt gondolom, hogy elfogadható. Számunkra kicsit nehezen értelmezhető a fegyelmi rendelkezések nagyon súlyos része ebben a közalkalmazotti törvénymódosításban, hiszen úgy gondoljuk, jogosan elvárható az, hog y éljenek a kötelezettségeikkel az emberek, de akkor a másik oldalt is ilyen részletesen kellett volna biztosítani, tehát a minőséget. Itt a kettőben egy óriási egyensúlytalanság fedezhető fel, hiszen a fegyelmi rendszert nagyon pontosan szabályozza, miköz ben a másik oldalról a minőségnek a teljesítéséhez járó - ha úgy tetszik - jutalmazási vagy segítési rendszert nem sikerült szabályoznia a törvénynek. Nagyon örültem akkor, amikor azt hallottam, hogy garantált a költségvetési forrás. Valóban, a költségveté si törvényben szerepel a béremelés egy forrásának - remélem, a teljes - mértéke. Attól tartok, hogy nem teljes, tehát hogy itt is lesznek hiátusok, és az önkormányzatok számos esetben olyan helyzetbe kerülnek, mint a közalkalmazottak '93as béremelésénél, amikor nem mindenhol tudták teljesíteni a garantált bért. A forrás megjelölése természetesen igaz a költségvetési törvényben, ehhez azonban a számítások - legalábbis az ellenzék számára - nem álltak rendelkezésre. Egy problémára szeretném felhívni a figyel met. Természetesnek tartjuk, hogy az egyházi intézményekben dolgozó pedagógusok, az egyházi közgyűjteményekben dolgozók vagy akár az egyház karitatív tevékenységében szociális munkát végző dolgozók nem közalkalmazottak. De az eddigi törvénykezések során a béremelések kapcsán kvázi közalkalmazottaknak tekintettük őket. Az előző érdekegyeztető tárgyalásokon mindig volt egy külön pont, ami az egyházi intézményekre vonatkozott; ez sajnos a mostani érdekegyeztető tárgyaláson kimaradt. Ennek következtében nyilván való, hogy módosító javaslattal kellene élni. Nem hiszem, hogy ennek a parlamentnek megfelelő törvénykezés lenne az, vagy a parlament elfogadná azt a lehetőséget, hogy itt valóban csak az önkormányzati vagy az állami intézmények pedagógusai vagy közgyűjtem ények dolgozói kapjanak fizetésemelést, és az a pár ezer pedagógus, aki egyházi iskolában szintén közfeladatot lát el, vagy egyházi közgyűjteményben hasonló szintű közfeladatot lát el, egyetlenegy fillér béremelést se kapna. Úgy gondolom, célszerű lenne, h a ezt nemcsak az ellenzék, hanem a kormány is figyelembe venné, és bízom abban, hogy az emberi jogi bizottság ezt külön támogatni fogja. Végezetül szeretném azt remélni, amit már kormánypárti képviselőtársaim is elmondtak, hogy alapvetően a közalkalmazotti törvény felülvizsgálata meg fog történni, és előbbutóbb egy teljes
