Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. JUHÁSZNÉ LÉVAI KATALIN (MSZP):
1529 (19.2 0) Azt hiszem, hogy végig kell gondolnunk, hogy hogyan tudnánk ebben a most kötelezően létrehozandó intézményrendszernek valamifajta támpontot adni, támogatást adni. Végig kell gondolni a segítségnyújtást is. Az együttdöntési jogosítvány biztosítása a köza lkalmazotti tanácsok részére szintén nagyon fontos dolog. Természetesen ebben a szférában a jóléti célú intézmények és az ezekre szánt pénzeszközök mezsgyéje nagyon szűk. Ettől függően mégis elengedhetetlennek tartom, hogy e döntési jogosítvánnyal felérték elődik a munkavállalók és a munkaadók körében is a közalkalmazotti tanács szerepe, a kollektív szerződések esetében pedig a szakszervezetek szerepe. Ez, azt hiszem, a munkavállalók szempontjából nagyon fontos. A magasabb vezető és a vezető beosztás adásána k és visszaadásának az újraszabályozása véleményem szerint egy létbiztonságot eredményez a volt vezetők vagy a most még vezetők számára. A munkavállaló védelmét jelenti az írásbeliség, és az is nagyon fontos dolog, hogy végre visszavonhatja, saját maga is visszavonhatja a vezetői megbízatást, vagy kérheti a vezetői megbízatás visszavonását a munkavállaló, hisz eljuthat arra a pontra, amikor valamilyen okból - nem azért, mert nem felel meg a feladatra - nem tudja teljesíteni, és a tisztességes visszavonulást ez a törvény mindenképpen megteremti. Ugyanakkor nagyon sokat vitáztunk mi magunk is a bizottságunkban arról, hogy a határozott vagy a határozatlan időre való vezetői megbízás közül melyik az, amit igazán érvényesíteni kell. Én elfogadom, tudomásul veszem , és támogatom is a munkavállalók szempontjából a jogalkalmazónak azt a főszabályát, amely a határozatlan idejű kinevezés mellett teszi le a voksát. Ugyanakkor a közvéleményből, különösen az önkormányzati és az oktatási szféra felől erőteljesen jelentkezik az az igény, hogy hozzájuk hasonlóan az egészségügy területén is végig kellene gondolni a határozott idejű vezetői megbízatást, például egy kórházigazgató esetében, és úgy hiszem, hogy hasonlóan a közoktatási minisztériumhoz, mondjuk, a népjóléti tárcának is végig kellene gondolni ezt a fajta szabályozást. Az előmeneteli rendszer garantálja azt a 15 százalékos átlagbérfejlesztést, amit a kormány végül is a KIÉTmegállapodásban megkötött. Nagyon jól tudjuk ezt, hogy ez egy kompromisszumnak az eredménye. Ko mpromisszum az, hogy 10+5 százalék, és ez megmutatkozik a különböző bérpótlékokban is. Ugyanakkor az is mindenképpen kompromisszum, hogy gyakorlatilag átmeneti időre, tehát '96ra köttetett meg ez a megállapodás. '92höz képest nagyon fontosnak tartom, hog y végre sikerült a minimálbért, a 14 500 forintot, az A1be behozni mint kiindulópontot. A 105 fizetési fokozat esetében a rendszert olyan értelemben tartom rugalmasnak, hogy gyakorlatilag önállóan is mozgathatók az egyes fizetési fokozatok, és így a szoci ális partnerekkel történő folyamatos egyeztetés kapcsán lehetőség adódik arra, hogy esetlegesen menet közben is lehessen változtatni. Természetesen mindehhez meg kell teremteni az anyagi hátteret is, és ez szintén a kormányzat feladata. A fizetési osztályo k közül a G fizetési osztálynak a bevezetése talán már egy picit előremutat abba az irányba, amit szeretnénk, és a szakma is mindenképpen elvár és képviselne. Az új fizetési osztályok meghatározásával véleményem szerint kiküszöbölhető az a vitasorozat, ame lyet a "lehetF" esetében tapasztaltunk, és megkeserítette a fenntartó és a munkáltató életét egyaránt. Amiért én sürgetem ennek a törvénynek és az új illetménytáblának az elfogadását, az valóban az, hogy a leghátrányosabb helyzetben lévő közalkalmazotti r étegnek egy bérpolitikai intézkedést feltétlenül meg kell tennünk. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartom és szintén sürgetem, hogy már most induljanak el és gyorsuljanak fel azok a generális változtatások, amelyek nemcsak az illetményrendszert, hanem az egész közalkalmazotti szféra problémáját érintik, hisz a '97es
