Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - Az erdőről és az erdő védelméről szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF
1455 hoz, tegye lehetővé, hogy a végrehajtásban é s a törvényekben meghatározott feladatok ellenőrzésével az itt leírtak, a jól megfogalmazottak maradéktalanul teljesüljenek is. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm, képviselő úr. A Kereszténydemokrata Néppárt kép viselőcsoportja jelezte, hogy vezérszónoki felszólalását a következő alkalommal kívánja elmondani. Most megadom a szót dr. Medgyasszay László úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja vezérszónokának. DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ , az MDF képviselőcsopor t részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! És ha már a vadászokat köszöntöttem ma, hadd köszöntsem a televízión és a rádión keresztül az általam nagyon tisztelt erdésztársadalmat is; hiszen arról a törvényről tárgyalunk, amely igazán őket nagyon érd ekli, gondolom. Az állategészségügyi törvény tárgyalásakor úgy éreztem és úgy gondoltam, méltó az állatorvosi kar arra, hogy az állategészségügyi törvénykezés történelmét, magyar történelmét a parlament jegyzőkönyvében megörökítsük. És azt gondolom, hogy az erdésztársadalom is méltó erre; de ezt részben megtette a miniszter úr már - itt utalt az ezzel érintkező magyar törvénykezés történetére. És egyébként hogyha felsorolnám 1426tól mindazokat a törvényeket, amelyeket ebben az országban az erdővel kapcso latban alkottak, akkor a számomra rendelt tíz perc el is múlna; tehát ezért el kell ettől most tekintenem. A jelen napig, napjainkig az erdőgazdálkodást és a vadgazdálkodást az 1961. évi VII. törvény szabályozta. A törvény eredeti szövegének jelentős része hatályát veszítette a többszöri módosítás és újabb törvények hatálybalépése következtében. A vadásztársadalom részéről már 1990 előtt is igen erős volt az igény egy önálló vadgazdálkodási és vadászati törvény iránt. Hivatkozási alapul szolgált, hogy a múl t század végén valóban két külön törvény szabályozta az erdő- és vadgazdálkodás szorosan összekapcsolódó tevékenységeit. Bár az erdészek zöme az egységes törvény mellett volt, a területet bérlő vadászok lobbyja olyan előnyt jelentett az érdekérvényesítés t erén, hogy nemcsak külön törvényt sikerült elérniük, hanem a vadnak az erdő, a résznek az egész elé helyezését is a siker reményében kísérelhetik meg. Ez utóbbi megjegyzésem nem vadászellenességbő l fakad, hanem arra utal, hogy a parlament előtt lévő, két vonatkozó törvény vitája során ilyen jellegű konfliktus várható. Hiszen a vita már megkezdődött az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának február 1jei kihelyezett ülésén, és ma folytatódott a pa rlamentben, a vadászati törvény indítása kapcsán. Az erdő a természet élő és élettelen elemeinek bonyolult rendszere, amelyek egymással szoros együttműködésben, kölcsönhatásban állanak. Az erdő a környezetre gyakorolt jótékony hatásaiból eredően az emberi élet egyik alapvető feltétele. A termőtalaj, a levegő védelmében, a vízgazdálkodásban és a vízvédelemben betöltött nélkülözhetetlen szerepe mellett meghatározza a táj arculatát, szebbé teszi környezetünket, testilelki felüdülést ad, esztétikai élményt nyú jt, biztosítéka az élővilág fajgazdagsága megőrzésének, megújítható természeti erőforrásként a környezeti állapot folyamatos javítása mellett nyersanyagot, energiahordozót és élelmet termel. Erdeink jelenlegi területe, állapota több évszázados emberi tevék enység során alakult ki. Területi széttagoltságuk, a rájuk ható környezeti ártalmak miatt az erdő fennmaradására, nélkülözhetetlen védőhatásaira és termékeire csak akkor számíthatunk, ha szakszerűen kezeljük, megóvjuk a károsító hatásoktól, biztosítjuk növ ény- és állatvilágának megfelelő összhangját, az erdei életközösség belső egyensúlyát.
