Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - RUSZNÁK MIKLÓS, a KDNP
1434 csoportok érdekeit különbözőképpen érintő probléma - tehát nem a politikai erőviszonyok alapján eldöntendő kérdésnek kellene lenni. Nem akarom kiélezni a kérdést, de a többoldalú vizsgálat követelménye a vadászatra is vonat kozik. Ennek alapján a legjobb szakmai meggyőződéssel állíthatom, hogy a természeti erőforrások - köztük a vadállomány - megőrzésének és fejlesztésének legjobb módja, ha minden olyan erőforrást, amelyre tulajdonjog létesíthető, magánszemélyek vagy kisebb k özösségek - például természetbarát egyesületek, önkormányzatok stb. - tulajdonába adnak. Az egész társadalom, illetve a nagyobb közösségek reális, valóban indokolt érdekeit pedig a használat törvényi szabályozásával érik el. Skandináviában például az erdők 75 százaléka magántulajdonban van, de ősi szokásjog alapján a magánerdőkben is bárki gyűjthet bogyógyümölcsöket és gombát, túrázhat és síelhet. Ezzel szemben nálunk az állami erdők, amelyek elvileg az egész magyar nemzet tulajdonában vannak, óriási terüle ten el vannak zárva a kirándulók elől. Ami pedig az európaiságot illeti: a legújabb európai mezőgazdasági és vidékfejlesztési koncepciók szerint az erdő- és vadgazdálkodás a mezőgazdaság szerves része, a mezőgazdaság pedig a vidéki térségek gerince. A falu , a föld és az ott élő emberek sorsa egy és ugyanaz. Biztos vagyok abban, hogy a tulajdon helyes értelmezése és a használat korszerű, a sokoldalú társadalmi érdekeket is figyelembe vevő szabályozása esetén vadállományunk fenntartható és fejleszthető. A mag yar vadászok - nemcsak a már meglévők, hanem sok új, arra alkalmas és érdeklődő személy - számára biztosítja e nemes sport örömeit, s egyidejűleg a földtulajdonosok érdekeltségének tulajdonjogi biztosítása lehetővé teszi azt az összhangot is, ami a kiegyen súlyozott és korszerű vadgazdálkodáshoz szükséges, és amelynek a jelenlegi hiánya éppen a vadgazdálkodásnak okoz károkat. A Kereszténydemokrata Néppárt tehát szakmailag megalapozottan alakította ki álláspontját, miközben mint politikai párt természetesen i gyekszik a földtulajdonosok érdekeit is képviselni, és a vadászat nyitottságát, demokratizmusát is javítani kívánja. Engedjék meg, hogy a vitatott pontokról néhány gondolatban kifejtsem véleményemet. Az idő rövidsége miatt csak néhány pontot szeretnék érin teni. A tervezet az elejtett vad tulajdonszerzése jogcímére nem ad megfelelő választ, miután szétválik a vad tulajdona és a vadászati jogosultság alanyi köre. A vad elejtése semmiképpen sem minősíthető tulajdonszerzési jogcímnek, legfeljebb - erőltetetten - a vad uratlan dolognak, res nulliusnak minősülne. És az elejtést követően a vadászatra jogosított - a vadász - mintegy megtalálná, de ehhez uratlan dolognak kellene minősíteni a vadat. Ha a tervezet következetes kíván maradni, választható az a megoldás i s: ha kimondja a tervezet, hogy a vad tulajdona a vadászatra jogosítottat, a föld tulajdonosát illeti, ami viszont természetesen a Ptk. módosítását is maga után vonja. A két vázolt megoldás következményei, joghatása, a vitás kérdések elbírálá sa, az esetlegesen a vad életmódjából következő bizonytalanságok, ellentmondások feloldása külön elemzést érdemelne. Mindenesetre e hatásokat is tekintve a tervezet szerinti megoldás következetlensége megszüntethető. E kérdéshez még annyit, hogy a tervezet 82. §a szerint a vadászatra jogosult által fizetendő vadvédelmi hozzájárulás azt sugallja, hogy a jogosított ezzel mintegy ellenértékért megveszi az államtól a vadat. Tetszetős megoldás ez, de nagyon kilóg a lóláb, mivel ezen hozzájárulás miatt fizetési kötelezettség eddig nem terhelte a vadászatra jogosítottat. Indokát az állami bevételek növelésére való törekvésben látom, és ebben lehet megtalálni. Nem beszélve annak rendkívül magas mértékéről: nagyvadas területen hektáronként 70től 100 forintig. Más t ekintetben is tapasztalható bizonyos ellentmondás. A föld tulajdonosa a vadászati jog gyakorlását haszonbérlettel átengedheti, ez esetben a haszonbérlő válik a vadászatra jogosítottá. A tervezet szerint a haszonbérleti szerződésnek tartalmaznia kell - becs lés alapján - a bérbeadás időpontjában a vadászterületen élő vadállomány faj- és darabszámát is. Ezzel a vadászterületen élő vad is a haszonbérlet tárgyává válik, holott a területet bérbeadónak erre nincs jogosultsága, lévén a
