Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. HÁZAS JÓZSEF, az MSZP
1432 Hazánkban a '30as évek végén már szakmai egyetértés volt abban, hogy a res nulliusként való kezelés a vadállomány értékét és jelentő ségét nem fejezi ki. Gróf Festetics Pál 1941ben a következőket mondja: "Hát lehete a római jog szerint valami egyszer gazdátlan, senki vagyona, egyszer meg ugyanannak birtoklott állatja? A vad igenis valakié. Ha a tulajdonosok magas száma következtében, mint vagyontárgyat elosztani nem lehet, bekövetkezik a közös, a köztulajdon esete. A vad a magyar nemzet tulajdona." Roth Gyulának, az erdőműveléstan egykori híres professzorának véleménye szerint: "A res nullius felfogásból olyan tények származnak, amelye k nehezen egyeztethetők össze a logikával. Így például: a vad maga uratlan jószág, senkié, de ha kárt okoz, mégis adott személyt köteleznek a kár megtérítésére, dacára annak, hogy az illető semmi mulasztást el nem követett. Úgy vélem, hogy a leghelyesebb m egoldás a vadnak állami tulajdonná való minősítése, akár nemzeti kincs, nemzeti vagyon vagy nemzeti tulajdon alakjában, amint az úgy az Országos Erdészeti Egyesületnek a törvénytervezetében is szerepel." Természetesen a másik vélemé ny mellett is számtalan érvet lehet felhozni. Az európai joggyakorlatban mindkét forma megtalálható. A vad az egész társadalom számára jelentős ökológiai értéket képvisel, amit az államnak - mint valamennyi polgára képviselőjének - kötelessége megfelelően védeni. A res nulliusként való szabályozás ez alól a kötelesség alól való kibújásnak egyik módja, amely elsősorban a természeti örökség elherdálására alkalmas, és lehetőséget ad a kártérítési felelősség elhárítására. Ha ugyanis a vad uratlan dolog, akkor s em az állam, sem a vadászati jog tulajdonosa nem felel a vad által okozott károkért. A legvitatottabb kérdés a vadászterület nagysága. A vélemények közelítésével a tervezetben 3000 hektár szerepel, mint minimális vadászterület. Egyes szakértői csoportok el lentmondást látnak abban, hogy a javasolt területnagyság lényegesen nagyobb, mint az egy személy tulajdonában lévő maximális földterület nagysága. Emiatt 300 hektárra kívánják csökkenteni a vadászterület alsó határát. Ez a javaslat kizárólag a földbirtokos szempontjából lehet előnyös, amennyiben a földjén élő vadállományt saját belátása szerint csökkentheti. Ennek a vadvédelmi és vadgazdálkodási következményei beláthatatlanok lehetnek. Az európai vadbiológiai szakemberek között egyetértés van abban, hogy - a vadállományok ökológiai jellemzőit figyelembe véve , a keleteurópai országok több ezer hektáros vadgazdálkodási egységei vadvédelmi szempontból is helyesebbek. Tisztelt Országgyűlés! Eddig a törvény emberi érdekeket megjelenítő problémáiról beszéltem. Sajnálatosnak tartom, hogy a törvénytervezet fő céljáról: a hazai vadon élő, vadászható állatfajok és élőhelyük védelméről, biológiai sokféleségű, természetes állapotban való fennmaradásukról az eddigi viták során alig esett szó. A korlátozott idő miatt mo st csak jelzem, hogy a vadász köztestület kérdése, a kincstári területek hasznosításának problémája, a természetvédelmi és az erdővédelmi törvénnyel való harmonizálás további tisztázó vitákat és módosító javaslatok elkészítését igényli. Véleményem szerint még mindig van lehetőség újabb kompromisszumok megkötésére. Amennyiben azonban kizárólag az emberi érdekek oldaláról közelítjük meg a szabályozandó kérdést, úgy a megegyezés szinte lehetetlen. Fordítsunk az alapálláson! Próbáljunk meg elszakadni a kicsinye s érdekvitáktól, hogy a jövő generációi is élvezhessék a természet csodáit, a vadászat örömét. Alkossunk egy olyan törvényt, amelyik a vadat, a vad védelmét kívánja a szabályozás középpontjába állítani. A szocialista frakció nevében a törvénytervezetet a s zükséges módosításokkal elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
