Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 19 (158. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - JUHÁSZ PÁL, az SZDSZ
1426 kisebbíteni és összegezni a két megközelítést. Úgyhogy elnézést, én most épp ezért nem egy véleményt mondok el, hanem a két véleményt próbálom szembesíteni egymással, hogy jobban lássuk, hogy min vitatkozunk. A törvény beterjesztőinek a megközelítése alapvetően a félelem volt. Az a félelem, hogy ha a vadgazdálkodás rendjét nem tudjuk eléggé biztosítani, akkor az összevisszaság, amelyik ma is borzasztóan fenyeget, hasonlóan az erdőkhöz, has onlóan az öntözőrendszerekhez, a vadgazdálkodást is össze fogja zavarni, és a vadgazdálkodás rendjének elpusztulása történelmi károkat okoz, és csupán ilyen fennkölt elvek, mint a rendszerváltás radikalizmusa miatt nem érdemes az ország természeti kincseit korlátozni. Nyilvánvaló ez a megközelítés a törvényt beterjesztő részéről. Igaz ugyan, hogy a törvény beterjesztői elfogadták azt az új alapelvet, hogy a vadászati jogot a földterület tulajdonából vagy használatából kell leszármaztatni, implicite így elfo gadták azt az elvet is, hogy a mezőgazdasági hasznosítású vagy erdészeti hasznosítású területnek a vadászat, pótlólagos haszonvétel és a két haszonvétel ugyanahhoz a tulajdonhoz kell hogy kötődjék, és a tulajdonosnak mérlegelési joga kell bizonyos korlátoz ásokon belül lennie arra vonatkozóan, hogy melyik haszonvétel felé irányítja a gazdálkodását, de olyan rendjét alakították ki ezen jogok érvényesítésének, amelyik, mondjuk így, hogy minden lépésében hatóságfüggővé teszi a tulajdonosi jogok érvényesítését, másrészt az együttműködést elsődlegesebbnek tekinti, mint magát a tulajdont. Tehát hangsúlyozta miniszter úr a beszédében, hogy csak akkor lehet kicsi vadászterületekben gondolkozni, ha valamilyen erős mechanizmus kikényszerítené az együttműködést. A törvé ny úgy lépett fel, hogy eleve kikényszeríti az együttműködést, és nem is beszél kisebb vadászterületek lehetőségéről. Most egyáltalán nem arról van szó, hogy az elmúlt évek tapasztalatai ne adnának elég indokot arra a szorongásra, amely áthatotta a törvény tervezet előkészítését, és nem lenne mindennek rengeteg érve, lélektani, és nem csupán lélektani, hanem nagyon racionális érve is annak, hogy miért kell ilyen óvatosan változtatni az eddigi vadászati hagyományokon, és miért nem egy új rend fölépítése felé, egy egészen új elmélet fölépítése felé lépett a törvény. (10.10) Milyen lehetne ez az új rend, ezt is meg kell néznünk, ami lehetőség szerint itt áll előttünk. Erre általában azt szokták mondani - Gyimóthy Géza is azt mondta , hogy nyugateurópai értelmű ; ezt ő két értelemben hangsúlyozta. Az egyik az, hogy a tulajdonos a rendelkezési joggal közvetlenül él, hogy ő milyen hasznot húzzon, kivel vadásztasson, vagy ő maga vadásszon. A másik, amit ő hangsúlyozott, hogy a törvényben szabályozott minimális vadás zterület sokkalsokkal kisebb. Ez mind igaz, de azért igazából a kétféle rend különbségét nem ezek a fogalmak teszik világossá. Arról van szó, hogyha vadásztársaságról beszélek például egy német tartomá nyban, akkor ez a tulajdonosoknak egy közösségét jelenti, a földterülettulajdonosoknak egy közösségét; tulajdonképpen rászerveztek a saját közösségükre valamilyen egyesületet - bevesznek idegeneket, nem vesznek be idegeneket, ez az ő dolguk , amely egyes ület egyrészt rendelkezik annak a területnek a vadászati célú használatbavételével, másrészt amely egyesület, erős hatósági kontroll alatt, kényszerek mellett érvényesíti azt, hogy kiki megcsinálja a maga dolgát, amit meg kell csinálnia a vadgazdálkodás e gysége érdekében. Ezzel szemben a mi felfogásunk és a hagyományaink a vadászatot és a vadgazdálkodást másik gazdasági tevékenységként fogják fel - az erdőgazdaságtól és a földműveléstől elválasztott másik tevékenységnek , amelynek külön szervezete van. Kü lön szervezete volt bizonyos mértékig még az uradalomban, ami az erdészettel összefüggött, de ma egyértelműen külön szervezete van a vadásztársaságok szervezeteinek. Az a kérdés, hogy tudunke átlépni egy más társadalmi rendbe anélkül, hogy a saját lábunkb a botoljunk és meg kelljen tapasztalnunk azokat a negatívumokat, amelyeket például az ültetvények tulajdonváltásakor megtapasztaltunk - és hasonlókat.
