Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 6 (144. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BALSAI ISTVÁN, az MDF
125 előadott. Ő, mint hallottuk a múlt héten és a sajtóban is olvashattuk, egy másikfajta javaslatot akart előterjeszteni. Gondolom, ezek alkotmányossági kérdések, hiszen az egész ügynek az a lényege, hogy azért kell a törvény módosítását előterjeszteni, mert az Alkotmánybíróság nem tartotta alkotmányosnak. Tóth Károly képviselő úr az imént azt mondotta, hogy gondoskodott az előző parlament kormánya arról, hogy az 1990 és 94 közötti Országgyűlésre ne vonatkozzék. Nem ezt akarta az a kormány, megnyugtatom a képviselő urat, de ez a kormány biztos, hogy ezt fogja akarni, és ezt deklarál ja is, hiszen a miniszter úr azt mondotta nekünk, hogy legjobb esetben, alkotmányossága esetén a törvényt jó egy év múlva lehet végrehajthatónak ítélni. Én gondolom, ebből a körülményből, abból, hogy a korábban előterjesztett és - képviselőként ugyan, de - komplett törvényjavaslathoz hozzá sem szólt a kormány, nem is óhajtotta megvitatni. A kormány különböző álláspontokat képviselve ide egy problematikát - ahogy szokták mondani az Alkotmánybíróságon - terjeszt elő, oldja meg az Országgyűlés, és utána majd a z Alkotmánybíróság mondjon róla at vagy bt, ezzel ékes bizonyítékát adja annak, hogy esze ágában sincsen a fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló, 1994 áprilisában megalkotott és ma is hatályos törvény végrehajtására. Hogy miért ez a szándéka, arra jó okunk van feltételezni, hogy nyomós okai vannak a kormánynak. Hiszen nagyon jól tudjuk a közelmúlt történetéből - erre utalt Füzessy képviselőtársam , hogy nem az ügynökök és nem a fontos tisztségeket betöltők ellen, hanem az őket vizsgá ló bírák ellen folyt eddig még csak eljárás. Ennek jogi eredményei még ma sem oszlattak el minden kételyt az Országgyűlés rendkívül rossz döntése tekintetében. Úgy gondolom, hogy ennek a szándéknak ékes bizonyítékát véljük abban is felfedezni, hogy az átvi lágítással foglalkozó testület immár kibővített tagjai, akik ezt a vitát jelenleg itt a teremben hallgatják, többségükben hónapok óta tétlenségre vannak kárhoztatva, ami nem hiszem, hogy bármelyiküket, és nem hiszem, hogy a törvényhozás bármelyik tagját me gnyugtatná. (11.50) Hiszen egy testület, amely nem kis költséggel a munkáját e miatt a halogató magatartás miatt nem tudja végezni, nyilvánvalóan jogilag is, de azt mondhatom, morálisan is olyan helyzetbe kerül a törvény eredeti szándékával szemben, amely a közvélemény, a közönség előtt, azok előtt is, akiket a téma különben nem érdekel - Tóth Károly képviselőtársam szerint ugyan ezek vannak többen , azt a látszatot kelti, hogy ez egy felesleges pénzt, költséget emésztő szervezet, aminek a tétlensége folyt án az ügy egy centimétert sem mozdul előbbre. Ez is lehet egy taktika, tisztelt képviselőtársaim, ez is jellemezhet egy kormányzati politikát. Elismerem, hogy ügyesen taktikázik a kormány, hiszen úgy is lehet egy törvény végrehajtását meggátolni, hogy egy problematikusnak nevezhető törvényjavaslatot ide küldünk, és majd az Alkotmánybíróság vagy jónak vagy rossznak találja. Ez minden, de nem felelős kormányzati magatartás! De ebben a kérdésben nemigen várható el a kormánytól felelős és sziklaszilárd elhatáro zás, hiszen tudjuk - és ezt a hét végén lezajlott Nyilvánosság Klubban folytatott vita egyik főszereplője, Eörsi István többedszer megfogalmazta , hogy első számú érintettje ennek a törvénynek például a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. A második számú érintettje lehet ennek a törvénynek a Magyar Országgyűlés elnöke is, és sorolhatnám tovább a neveket, de nem ez a célja ma az általános vitának, hanem az, hogy mégis e javaslat érdemi részével kapcsolatban elmondhassam, hogy a Magyar Demokrata Fórum miért nem tudja támogatni ennek a javaslatnak ilyen formájú elfogadását. Azért nem tudjuk támogatni, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt miniszter úr, mert nem felel meg az Alkotmánybíróság előírásainak az a módszer, ahogyan önök az eredeti törvény 2. §ában írt ak szerint az Alkotmánybíróság előírásainak és elvárásainak eleget kívánnak tenni. Valóban nem azt mondotta az Alkotmánybíróság, hogy számszerűleg bővíteni vagy szűkíteni kell az átvilágítandók körét, hanem azt mondta - nagyon helyesen, de csak részben idé zte miniszter úr az Alkotmánybíróság döntését , hogy egységes ismérv alapján kell megtalálni azokat a csoportokat, amelyek tagjainak a fontos tisztsége olyan, hogy azt a törvény hatálya alá tartozónak kell tekinteni.
