Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 11 (155. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
1218 állítani ugyanis legalább olyan abszurd lenne, mint amilye n abszurd az, hogy Szlovákiában a kisebbségi nyelvek védelme helyett a többségi nyelvről alkottak törvényt. Nem tudom, tisztelt Ház, hogy pontosan mi késztethette a miniszterelnök urat a konkordátum ügyének felvetésére; olyan lépésre, amelyre még a KDNPt magába foglaló előző kabinet sem vállalkozott. Szerencsére egyébként a miniszterelnök úr vatikáni vendéglátói körültekintőbbek voltak, és ha értesüléseimnek hinni lehet, a lengyel példára hivatkozva felhívták a miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy nem kö nnyű egy átfogó konkordátumot nemzeti szinten elfogadtatni. A lengyel kormány ugyanis megkötött egy ilyet, aztán a parlament nem ratifikálta. Meglepő, tisztelt Ház, hogy a magyar miniszterelnök figyelmét a magyar nemzeti érzékenységre egy idegen állam képv iselőjének kell felhívnia. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a miniszterelnök úr vendéglátói is csak a formát illetően bizonyultak ennyire előzékenynek, a tartalmat illetően már kevésbé, hiszen ha értesüléseim nem csalnak, magától az ötlettől nem ál ltak el: részmegállapodásokat javasoltak az átfogó konkordátum helyett. No és állítólag azt is, hogy az új magyar alkotmányban - és most figyeljenek, tisztelt képviselőtársaim! - legyen utalás arra, hogy az állam az egyházakkal való viszonyát kétoldalú meg állapodások révén rendezi. Magyarán: az általános, egységes és mindenkire egyaránt érvényes jogrendszerünk megbontására tettek javaslatot. Egy másik elgondolkodtató jelzés, tisztelt Ház, eme tendenciában, hogy egyre több szó esik manapság az egykori egyház i nagybirtokokról. Főleg a katolikus klérus oldalán érzékelhető olyan törekvés, amely a földbirtokok ügyét újra képbe kívánja hozni. Az, hogy egy egyház valamivel próbálkozik, természetesen magától értetődő; az azonban már nem, hogy a kormány kétértelmű ma gatartást tanúsít ebben az ügyben, és ezzel olyan látszatot kelt, mintha lenne valamiféle lehetőség az egyházi kárpótlás újbóli megnyitására. Emlékeztetni szeretnék arra, hogy a földbirtokok ügyét még a magát olyannyira egyházbarátnak nevező Antallkormány sem merte megbolygatni, a kárpótlást annál jóval szűkebb körben vonta meg. Tisztelt Ház! Tudatában vagyok annak, hogy nem megszokott dolog kormánypárti képviselő szájából ennyire ellenzéki ízű felszólalást hallani, különösen akkor nem, ha az ellenzék pedi g, úgy tűnik, mellszélességgel támogatja a kormánypárti törvényjavaslatot. Sajnálom, hogy a helyzet úgy alakult, hogy sort kellett kerítenem erre. Mindenesetre kormánypárti képviselőtársaimat meg szeretném nyugtatni, hogy igyekeztem így is lojális maradni, hiszen csak egy részét mondtam el annak, amit el lehetett volna mondani ennek az ügynek a kapcsán. Azért nem mondtam el többet, mert a célom nem volt több annál, mint hogy elgondolkodjanak önök azon, ami ezen a területen zajlik és felfigyeljenek egy nemkí vánatos tendenciára. Ez a tendencia egyébként az egyházfinanszírozás kívánatos reformját illetően is kétséget ébreszthet afelől, hogy vane esélye ma igazán szabadságpárti megoldásnak. Annak természetesen üzenet értéke van, hogy az az apró lépés, ami a fin anszírozás területén az szjatörvény őszi módosításával történt, az sem a kormánynak köszönhető, hanem egy országgyűlési képviselők által beterjesztett módosító indítványnak. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tudom, hogy e technikainak nevez ett törvénymódosítás kapcsán egy kissé nagyívű fölszólalásra vállalkoztam, de arra szerettem volna a figyelmet felhívni, hogy ez a technikai jellegű módosítás egy tendenciának egy része, és ezért is gondoltam, hogy hasznosabb, hogy összefüggéseiben lássuk a folyamatot. Természetesen itt történt utalás, hogy a kisebbik koalíciós partner nem emelt vétót kormányzati szinten ez ellen az intézkedés ellen, noha a nyilvánosságot tájékoztatni kell arról, hogy a kormány eredetileg rögtön most tervezte a kétharmados törvény módosítását is, és hogy arra itt ma este nem kerül sor, ez például a kisebbik koalíciós partnernek köszönhető, aki kifejezte, hogy ezt azért már mégse. Egyébként tény és való, hogy a kisebbik koalíciós partner nem emelt vétót kormányzati szinten; e zzel kerülni kívánta azt, hogy a koalíciós partnerek között meglévő konfliktusforrások
