Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 6 (154. szám) - Az ülésnap megnyitása - A feketegazdaság kérdéséről és az ellene való küzdelem kormányzati és társadalmi teendőiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF):
1146 telefonon érkező hívás, hogy ide vagy oda küldjenek ennyit. Tehát nagyon hiszékenyek az emberek, a magánemberek és ezek szerint a vállalatok dolgozói is. Azt hiszem, hogy a piacgazdaságra való áttérés, hogy a piacgazdaság mellérendelt viszonyt tételez fel, olyan embereket tételez fel, akik egyenrangúak egymással. De ez a folyamat egy generációs fejlődés eredménye lehet csak, ahhoz a kormánynak, a társadalomnak meg kell adni minden segítséget, akár jól célzott oktatási program keretében, akár a média segítségét híva, hogy az ilyen becsapások és az áldozatok száma a jövőben sokkal kevesebb legyen. Ez súlyos keserűséget okoz egyes embere knek, esetleg megélhetési gondokat később, másrészt pedig olyan csalódást, ami egy jóval szembeni csalódás; csalódás abban, amiben hiszünk, hogy egy hatékonyabb, versenyképesebb magyar gazdaságot pontosan ezen átalakítással, egy piacgazdasági modell kiépít ésével lehet a jövőben teljessé tenni. Vannak jó példák is, ezt sem szabad elhallgatnunk. Emlékszem, annak idején mennyit bíráltak bennünket a privatizáció miatt, mármint hogy például az élelmiszeriparban a külföldi cégek túlságosan nagy arányú tulajdonhoz jutottak. Ha a jövedéki iparágat nézem, ott annak idején több parlamenti interpellációban az akkori kormány képviselőit leszavazták, mégis azt kell mondjam, hogy azok a privatizációk ebből a szempontból egyértelműen sikeresnek minősíthetők. A szesz- és a dohányipar - csak e kettőt emelném ki - területén azok az új tulajdonosok, akik megvásárolták akár a pécsi dohánygyárat, akár a debrecenit vagy az egri dohánygyárat, azóta egy olyan belső ellenőrzési rendet teremtettek meg, egy olyan fegyelmezett pénzügyi elszámolási rendet vezettek be, aminek következtében a dohány feketekereskedelme, a dohányszámlákkal való manipuláció jelentősen csökkent, és az adóbefizetés ezen a területen jelentősen növekedett. Ugyanez vonatkozik a legális szesziparra is, akkor, amikor ezek a cégek, még ha úgymond fránya multinacionális cégek is, de pontos adófizetők, munkaalkalmat teremtenek, exportot teljesítenek, számunkra ugyanolyan fontos magyar vállalatok, mint bármelyik más, százszázalékos magyar tulajdonban lévő, akár magán, ak ár állami tulajdonban lévő vállalat. De ugyanakkor ezeket a legális szférában működő vállalatokat sújtja az a magas adó, az a fogyasztásiadószint, amelyet ők pontosan fizetnek, míg a feketegazdaságban működő versenytársaik nem. Tudom, nagyon sok vita foly t már ezen a területen, az adószintre, a fogyasztási adóra, az áfára, a társasági adóra és egyéb más adónemekre mindenki azt javasolja, hogy a feketegazdaság ellen úgy is lehet küzdeni, hogy ezen adószinteket mérsékeljük. Az ötlet kiváló, és feltételezem, hogy a végrehajtásán is érdemes gondolkodni. (14.30) Csak egy példát mondok. A társasági adó 1995ben 18 százalék volt, míg az előző évben 34 százalék. Az APEH főosztályvezetője ez év január 5én azt nyilatkozta, hogy számára teljesen felfoghatatlan, hogya n fordulhatott elő az, hogy abszolút értékben duplájára növekedett az állam adóbevétele ebből az adónemből annak ellenére, hogy 18 százalékra csökkent a társasági adó. Azt hiszem, pontosan azért, mert a 18 százalék egy olyan mértékű adószint, amely mellett úgy találták a vállalkozók, hogy nem érdemes kockáztatni, nem érdemes költségszámlákat vásárolni. Míg 1994 decemberében 1718 százalék volt a költségszámla, ennyibe került, tehát 100 forintos költségszámlát 18 forintért lehetett megvásárolni, ez '95 decem berére felére, tehát jelentősen csökkent. Azt hiszem, a jövőben még jobban fog csökkenni, ha ezen a területen az APEH hivatása magaslatára emelkedik az ellenőrzésben is. Azt is szeretném megemlíteni, hogy azokban az országokban, ahol magas az adószint, ott általában az adózási fegyelem öröklött vagy hosszabb idő óta sokkal magasabb, legyen az Németország, Svédország. Tehát van egy olyan állampolgári magatartás, van egy olyan erkölcsi norma, amely az állampolgárok döntő hányadát - vonatkozik ez a vállalkozók ra is - pontos adófizetővé teszi, még annak ellenére is, hogy jóval magasabb az adószint, mint esetleg egy latin típusú mediterránkörnyéki országban, ahol ez az adószint jóval alacsonyabb, de a kedv jóval
