Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 6 (154. szám) - Az ülésnap megnyitása - A feketegazdaság kérdéséről és az ellene való küzdelem kormányzati és társadalmi teendőiről szóló politikai vita - SZALAY GÁBOR (SZDSZ):
1114 SZALAY GÁBOR (SZDSZ) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Bár magam is nagy kísértést éreztem, hogy a feketegazdaság nagy elvi, általános összefüggéséről beszéljek, tisztában voltam azzal, hogy ezt a vezérszónokok fogják megtenni. Kísértést éreztem továbbá, hogy a feketegazdaság tán leglátványosabb területéről, a kőolajtermékekkel történő kereskedelem feke tekereskedelmi, feketegazdasági oldaláról beszéljek, de úgy gondoltam, hogy ezt mások, többen is megteszik. Így, betartva Zwack Péter kérését és intencióját, egy nagyon konkrét terület, egy kis terület - de szerintem nagyon fontos feketegazdasági terület - nagyon konkrét kérdéseiről kívánok beszélni. Tisztelt Képviselőtársaim! Ki ne emlékeznék - legalábbis az én korosztályom tagjai közül - arra a meglehetősen bugyuta, de a korszellemet megfelelően tükröző kis jelmondatra, ami az '50es évek ifjú, lelkesült úttörőit volt hivatva biztatni a következő módon: "Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!" Ki gondolta volna, hogy az akkor hazafiasnak minősülő tett, a fémgyűjtés négy évtizeddel később, minden jelmondat nélkül is, a legális gazdaságot rombol ó és erőteljesen terebélyesedő feketegazdaság egyik legműveltebb területévé válik. Bár a másodlagos nyersanyagként hasznosítható hulladékok - így elsősorban az alumínium- és színesfémhulladék - gyűjtésének, felvásárlásának, feldolgozásának és exportálásána k témaköre vélhetően nem a legnagyobb költségvetési károkat okozó területe a feketegazdaság szövevényének, de ugyanakkor ez az a terület, ahol valószínűsíthetően a legeredménytelenebb a hatósági fellépés; ahol minden fél szívvel végrehajtott, bátortalan in tézkedés ellenére a helyzet egyre rosszabb és egyre inkább eszkalálódik. Tulajdonképpen már a "hulladék" kategória is indokolatlanul szemérmes megnevezés, hiszen közismert, hogy nem kizárólagosan és még csak nem is elsődlegesen hulladékok újrahasznosításár ól van szó, hanem sokkal inkább értékek, működő berendezések tönkretételéről. Potenciális színesfémhulladékforrásnak számít ugyanis a szorgos gyűjtők részére minden kábeldob, színesfémalkatrész, színesfémöntvény, a MÁV, a bányaüzemek, a Posta, a Távfűtő M űvek vonalas létesítményei, a távhővezetékeket borító alumíniumlemezek, távkábelek, biztonsági berendezések és fényjelzők működtető kábelei, útjelző oszlopok és táblák, transzformátorházak, sőt, nem egyszer és nem egy köztéri szobor, templomi harang is áld ozatául esett már ezeknek a vandáloknak. A dolog annál is inkább veszélyesebb, mert a társadalom elszegényedésével a potenciális gyűjtők száma is nőtt, s a valaha alkalminak indult tevékenység rendszeres üzletággá vált. Az egyéni elkövetőket szervezett csa patok váltották fel, és az ártatlanabb lopásoktól a vasút s más közérdekű üzem működésének megzavarásáig, élet- és balesetveszélyes helyzetek előidézéséig is eljutottunk már. Úgy tűnik, mintha mára már egy minden kontroll lehetősége alól kiszabadult lavina indult volna el, hisz az üzletág rizikófaktora alacsony, haszonkulcsa óriási, a hatóságok pedig legtöbbször vagy tehetetlen vagy elnéző szemlélői az eseményeknek. Ez az a terület, ahol talán leginkább megmutatkozik, hogy önmagában a jogszabály kevés - ha annak nem tudunk érvényt szerezni, ha nincs megfelelő ellenőrzés, nincs megfelelő büntetés, szankcionálás. Több IKMrendelet egyidejű módosításával 1991ben jogszabályilag többékevésbé szabályoztuk a színesfémüzletág legkirívóbb anomáliáit, de éppen az el maradó ellenőrzések, szankcionálások teszik a jogforrásokat legfeljebb kegyes óhajok gyűjteményévé. (11.50) Ezek az IKMrendeletek többek közt előírják, hogy a színesfémhulladékot begyűjteni vagy felvásárolni csak attól lehet, aki a hulladék eredetét okira ttal igazolja, vagy nyilatkozik arról, hogy ő a tulajdonos. Ezzel szemben mindez formális. Hisz a kereskedő, ha akarná, sem kérhetné el az eladó személyi okmányait, így legjobb esetben is legfeljebb fiktív adatközlésről lehet szó, sőt mondhatni, hogy az er edetigazolás ilyen szabadságfoka mellett annak hiánya csak adminisztrációs mulasztás vagy felületesség lehet, miközben annak megléte semmit nem bizonyít, semmit nem igazol.
