Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. február 5 (143. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - DR. SZABÓ IVÁN (MDF):
11 Tisztelt Országgyűlés! A házbizottságban megállapodás jött létre, miszerint a frakciók, ha kívánják, öt percben reagál nak a miniszterelnök úr hozzászólására. Kérem, hogy azok a frakcióvezető urak, akik ezzel a lehetőséggel élni kívánnak, gombnyomással jelezzék szándékukat. Megadom a szót Szabó Iván frakcióvezető úrnak, MDF. DR. SZABÓ IVÁN (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Miniszt erelnök Úr! Nagy figyelemmel hallgattam az ön tájékoztatóját, és örülök, hogy legalább egy elégedett ember van az országban az elmúlt év sikereit tapasztalva. (Derültség, zaj, taps a jobb oldalon.) Örülök annak is, hogy az országban a számok nagyon jól ala kulnak. Egy kis hiba még mindig van, mert tízmillió magyar állampolgár nem így érzi, és talán ha nem volna tízmillió magyar állampolgár, még jobban is alakulhatnának ezek a számok. Én azt hiszem, hogy nem lehet kizárólag statisztikai adatok alapján megítél ni egy ország sorsát, elvonatkoztatva a mögötte lévő emberek állapotától, közérzetétől és hosszú távú érdekeitől, és nem lehet annak ellenére deklarálni sikereket. Mert mit tudunk szólni ahhoz, hogy amióta ezek a nagy egyensúlyi kérdések ilyen jól alakulna k, ebben az országban ugrásszerűen, tízezrével megnőtt az abortuszok száma? Mert úgy látszik, ebben a társadalomban a szülők a megindult életnél jobbnak látják, ha Franz Werfel meg nem születettek csillagára száműzik a gyermekeiket, ahelyett, hogy ebben a fene módon stabilizált országban életre keltenék őket. (Taps a jobb oldalon.) (15.40) A kormányzat is kezdi most már lebontani azokat az intézkedéseket, amelyekkel a stabilizáció egy részét megteremtette. Ez történt, de már nem dugható k vissza azok a fogak, amelyeket kihúztak ebben a hosszú időszakban, amelyeket azért voltak kénytelenek kihúzatni, mert tömésre nem tellett. Azt hiszem, a tisztelt kormánynak isteni szerencséje van, hogy nem a ókor kegyetlen vastörvénye van érvényben, hogy "szemet szemért, fogat fogért", mert a tisztelt kormány igencsak szellős mosollyal ülne itt, ha ez még mindig érvényben volna. (Derültség és taps az ellenzéki padsorokban.) Azt hiszem, azok a vállalkozók, akik most már rendszeresen, ezrével adják vissza az iparengedélyt, azok a kis- és egyéni magán- és társasvállalkozók, akik a polgárosodó Magyarországban bízva elindultak a vállalkozói úton és most megindulnak visszafelé, még egyszer nem lesznek rávehetők arra, hogy polgárosodva majd egy év múlva újra bel ekezdjenek egy vállalkozásba. Ha a kamarák adatait megnézzük, akkor ebben az évben már körülbelül 2530 százalékos csökkenés prognosztizálható. Mit lehet várni egy olyan adószisztéma révén előállt stabilizációtól, ahol a legkisebb keresetűeknél havi 45 ez er forintot elvonnak a dolgozóktól, hogy majd egy év múlva kamatmentesen visszatérítsék, mikor ez az egész jövedelmüknek egy nagyon jelentős részét képezi? Miért nincs az APEHnek elég dolga, hogy itt millióknak a pénzét ideoda teszegeti, és az állam kama tmentesen tízmilliárdos jövedelmekhez jut a harmincezret vagy annál kevesebbet kereső állampolgároktól. (Helyeslés, taps az ellenzéki padsorokban.) A középrétegek további lecsúszása árán következik be ez a stabilizáció. A középrétegeknek és a nyugdíjasokna k a révén. Hogyan lehet az, hogy a vállalkozóktól olyan igényeket kérnek könyvelésben, mérlegjelentésekben, adóelőlegekben, amelyekre általában nem alkalmasak, felkészületlenek? Hogyan lehet elvárni azt, hogy ebben az országban stabilizáció jöjjön létre, a mikor olyan kapkodó intézkedésekkel találjuk magunkat szembe, hogy már nap mint nap mást sem látunk a televízióban, mint hol a csirkéket mészárolják le, hol a disznókat nem tudják lemészárolni, mert nincs, aki megvásárolja őket... (Zaj.) És egész egyszerűe n sikerült egy olyan remek agrártámogatási rendeletet kiadni december 29én, hogy a kormány saját bevallása szerint azóta már 120 helyen módosításra volt szükség. Hogyan lehet elképzelni a stabilizációt olyan szituációban, ahol lepusztuló intézményekkel, e gyetemekkel, oktatási intézményekkel találjuk magunkat szemben, ahol látjuk, hogy a kutatási
