Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 18 (140. szám) - A téli rendkívüli ülésszak megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
9 A többi kulturális, művészeti szövetséghez és egyesülethez hasonlóan az Írószövetség is a társadalmi egyesületek támogatására szolgáló költségvetési keretből kap működési költségeihez támogatást. Ez az utóbbi három évben úgy alakult, hogy 1993ban és '94ben az összes könyvszakmai és irodalmi szervezetnek szétosztható összeg több mint kétharmadát, 1995ben is több mint felét kapta az Írószövetség, összesen mintegy 11 millió forint értékben. Ebből fedezik a székház bérleti díját is, am i '94ben 3 millió forint volt, ez év közepéig 1,5 millió forint. Azóta a terézvárosi önkormányzat jelentős mértékben megemelte a bérleti díjat. Természetesen gondolkozunk azon, hogy milyen módon lehetne megoldani az Írószövetségnek ezt a problémáját. Felm erült a csereingatlan biztosításának a lehetősége, esetleg, hogy kivásárlással állami tulajdonba kerülhetne az épület, és így adhatnók ki az Írószövetségnek, illetve a Magyar Irodalom székházának, ahol az Írószövetségen kívül más szervezetek, műhelyek, eze k tevékenységéhez kapcsolódó könyvtár vagy közgyűjtemény is otthonra lelhetne. Az elképzelések számosak, a lehetőségek elemzése változatlanul folyik. Az azonban máris nyilvánvalónak látszik, hogy a megoldás fellelése talán nem, de finanszírozása mindenképp en meghaladja a kulturális tárca kompetenciáját. Nem kerül le az ügy a napirendről, nem fog az utcára kerülni a Magyar Írók Szövetsége, de nem tudok ebben a pillanatban megnyugtató megoldást mondani önnek erre az ügyre. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a bal oldalon.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pető Iván frakcióvezető úr, SZDSZ, megadom a szót. DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtá rsak! Az eddigi felszólalásoktól némileg eltérő tárgyról kívánok megszólalni. A felszólalásom címe: "A szabadságot ért újabb sérelmek." Kínában, mint az elmúlt napok híradásaiból tudjuk, 14 évi börtönre ítélték Vej Csingsent. Egy olyan embert ítéltek el, aki olyan elvekért állt ki, amelyeket a magyar parlament valamennyi pártja alapvetőnek tart, a demokrácia fontos elveinek tartja ezeket az elveket. Ez az ember, akit most 14 évre ítéltek el Kínában, 1979ben egyszer már úgymond - és ismerős a kifejezés - e llenforradalmi izgatásért 15 évet kapott. 1993ban kiengedték a börtönből akkor, amikor Kína az olimpia megrendezésért versengett, de most ugyanazon vádakkal, ugyanolyan körülmények között, mint korábban, újra elítélték. Ez az ítélet nyilvánvalóan arra hív ja fel a figyelmet, hogy a kínai reformok mindmáig nem érték el azt a pontot - és nemcsak a mi figyelmüket hívja fel erre, hanem a világon nagyon sok mindenki figyelmét, egyebek között természetesen a kínaiak figyelmét is , ami visszafordíthatatlanná tenn é azokat a folyamatokat, amelyeket valóban pozitívan szokás megítélni Kína kapcsán. A most elítélt a legtiszteltebb ellenzéki politikus Kínában egyrészt múltja miatt, másrészt azért, mert fizikai munkás volt korábban, harmadrészt azért, mert másokkal szemb en elutasította az emigráció lehetőségét. Ezt az embert, tehát Vej Csingsent 1994ben Kennedy emberi jogi emlékdíjban, ebben az évben Olaf Palmedíjban részesítették. Az amerikai kongresszus republikánus és demokrata képviselői egyöntetűen elítélték ezt a Kínában született ítéletet, ugyanígy járt el a Bundestag és más fontos külföldi személyek is. Természetesen amikor egy ilyen ügyben megszólalunk a parlamentben, tisztában vagyunk azzal, hogy az államközi és a politikai kapcsolatok két ország között más és más ügy. Nem a két ország közötti államközi kapcsolatokat szeretnénk ezzel akadályozni, nem a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat szeretnénk akadályozni - ezt egyértelművé kívánom tenni , de a két ország közötti kapcsolat sem állhat útjában annak, hogy ilyen ügyekben felemeljük a magyar parlamentben a hangunkat. Köszönöm szépen. (Taps.)