Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 21 (142. szám) - Az 1995. évi LXXII. törvényben elfogadott agrárgazdasági támogatások előirányzatai együttes összegének túllépéséhez történő hozzájárulásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF):
233 vennünk, akármennyire is piacgazdaságról beszélünk és azt támogatjuk, hogy a versenyképes áru jusson piacra, bizonyos termékeknek ahhoz, hogy a világpiacra kijuthassanak, állami támogatásra van szükségük. Ez nem magyar találmány, nem európai találmány, a világon ezt mindenhol tudják, csak azt is tudják, hogy rendkívül élénk, aktív és szakértő kormányzati közreműködés szükséges ahhoz, hogy ez a támogatás tisztességgel legyen elosztva. Erről ebben az esztendőben, sajnos, beszélni nem lehet. Gondoljuk csak végig, hogy mi történt. Mi történt ebben az évben? Nem akarom az összeset végigvenni, mert akkor, sajnos, két ünnep között is ülni kellene a Háznak, de azért a leglényegesebbeket mindenképpen el kell mondani, mert anélkül nem értjük azt, hogyan jutottunk idáig. Emlékeznek arra, amikor az SZDSZMSZPkoalíció átreformálta az agrártermékek támogatásában részesülő körét. Az előző évben mintegy 750 termék részesült exporttámogatásban, ezt, Torgyán képviselőtársamat idézve, egy tollvonással 350re csökkentették, a félkész termékek kimaradtak ebből a körből, belekerült olyan fantasztikusan szakértő észre valló javaslat is, miszerint a hordós bor támogatása 15 forint/liter, mindegy, hogy szamorodniról, vagy homoki lőréről van szó. Utána következett az a bizonyos búzaügy, amiről itt már szó esett. A kormány akkor hozta rá a búzára az exporttámogatást, amikor a búza azt abszolúte nem igényelte. Jelzem, a búzaexportunk ma is exporttámogatást élvez, akkor, amikor a világpiacon a búza ár a 2627 ezer forint/tonna. Csak jelezni szeretném, nehogy elfelejtsük, a héten kapta meg a Ház a mezőgazdasági bizottság által felkért versenyhivatal jelentését, hogy amikor a jelenleg exportáló cégek ezt a búzát 1995 júliusában 9,8, augusztusában 10,8, sz eptemberében pedig 11,4 ezer, azaz 11 400 forintért vásárolták föl, ezt adják most el 2526 ezer forintért, és kapják az állami támogatást január 1jéig. Ez állampolgárnak és költségvetésnek körülbelül 56 milliárd forintjába kerül, és nem tudom, hogy ez v égül is betakarjae majd a teljes akciót. Ugyanakkor az imént miniszter úr említette, hogy az első tíz hónapban nagyon intenzíven nőtt az agrárexport. Nem tudom, ezen fölbuzdulva, vagy ezt is kevésnek tartva a kormány megjelentetett 1995. szeptember 19én a Földművelésügyi Minisztérium, Ipari és Kereskedelmi Minisztérium és Pénzügyminisztérium közös pályázati felhívásaként többlet agrárexport támogatására való felhívást, 10 forintot ígérvén dolláronként. Jelzem, szeptember 19én került az érdekeltek elé ez a pályázati felhívás. És az igazi derült égből villámcsapás ezután következett. Ugyanis a törvényesen beígért, tehát az alaptámogatást viszont már október hónapban nem fizették ki az exportálóknak. Ha én azt mondom erre, hogy ez egy felelőtlen kormányzati magatartás, akkor önök azt mondják, hogy én alaptalanul vádaskodom. Ha viszont azt mondom, hogy ez nemcsak felelőtlen, hanem abszolút hozzá nem értő magatartás, akkor közel járok az igazsághoz. Mert hogyha 41 milliárd forint elosztásánál önök két évre nem tudnak előre gondolkodni, nem látják, hogy mi lesz az összege az exporttámogatásnak, akkor én nem örülök mint ellenzéki, hanem mélyen el vagyok szomorodva, nem tudom, mi lesz '98ra ebben az országban. (13.40) Tehát ott tartunk pillanatnyilag, hogy október re már nem fizették ki az exporttámogatást. Tisztelt Képviselőtársaim! Én javasolnám egyébként kormánypárti agráriumban érdekelt képviselőtársaimnak az idefigyelést, mert ezt nem én mondom el utoljára, ezt önöknek a választók el fogják még néhányszor monda ni. Ugyanis akik számítottak erre az exporttámogatásra, azok tartoznak valakinek, akitől megvették a terméket. Ezzel a magatartással önök újraélesztik egy tartozási sor keletkezését. Adósságláncok alakulnak ki újra, és sajnos az ostor hegyén levő termelő m egy legelőször tönkre. Neki nincs kitartása, pénze, tehát ő várja a tőle vásárló kereskedőtől a pénzt, az viszont nem tudja kifizetni, mert önök nem folyósítják számára az állami támogatást. Természetesen ő számolt ezzel a pénzzel, mert neki ezt biztosítot ták, kormánygarancia volt arra, hogy ezt a pénzt megkapja.
