Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 19 (141. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZOLNOKI ANDREA, az SZDSZ
101 Nagyon szomorú ez a helyzet, mert valóban e két költségvetés egymás nélkül félkarú óriás, és egymás nélkül valóban nem is illeszthetők össze, mint ahogy azt az előttem szólók is már sokszor kifejtették. Ebben az évben volt egy biztató jel. Nevezetesen az, hogy amikor a központi költségvetés beterjesztésre került és elhangzott a miniszteri expozé, akkor azt hallottuk, hogy a társadalombiztosítás költségvetése beéri a parlamentben az állami központi költségvetést, és majd együtt fogunk tudni tárgyalni és szavazni róluk. Sajnos ez az ígéret sem vált valóra, mert itt van ugyan a társadalombiztosítás költségvetése és ugyan nagyon erőszakolt módon még szinte az utolsó napok egyikének délelőttjét is egy kis csapat rászánta arra, hogy együtt töltik a társadalomb iztosítás költségvetésének általános vitájában, de valójában ma délután már a költségvetés módosító javaslatairól fogunk szavazni és még e hét csütörtökén az állami költségvetést el fogjuk fogadni úgy, hogy a társadalombiztosításnak megint nincs költségvet ése. Ezért aztán a Népjóléti Minisztérium és a Pénzügyminisztérium átmeneti szabályozást hozott még a múlt héten a parlament elé, és ezt az átmeneti szabályozást mi a múlt hét közepén elfogadtuk. Jó az természetesen, hogy van átmeneti szabályozás, illetve átmeneti szabályozás nélkül nem is működne jogi értelemben a társadalombiztosítás és nem is lehetnének kifizetések január 1jétől. Mégis engedjék meg, hogy pár szóban arról beszéljek, hogy milyen óriási nagy hátránya van annak, hogy átmeneti szabályozás va n. Az átmeneti szabályozás egy jogilag elfogadható, pénzügyileg mégis elfogadhatatlan rendelkezés, amely azt mondja, hogy az eredeti '95ös költségek 5 százalékával megemelt működési költségek kerülhetnek az alapellátáshoz, a háziorvosokhoz, a járóbetegsz akellátáshoz és a kórházakhoz is természetesen. Azt mindannyian tudjuk, hogy az infláció nem 5 százalék volt. Mindannyian tudjuk, hogy az egészségügyben az infláció pláne nem 5 százalék volt. Feltehetően nagyon sokan tudják - önök is, akik ebben a teremben tartózkodnak, és azok is, akik nem ebben a teremben tartózkodnak, hanem fonendoszkóppal dolgoznak, gégetükörrel gégét vizsgálnak, vagy adott esetben a műtőben töltik ezt a délelőttöt , hogy ez az 5 százalék biztosan nem lesz elég sem januárban, sem febru árban, és biztosan nehéz helyzetbe hozza az egészségügyi intézményeket. Erről a helyről kimondani és ostorozni a kormányt, hogy nehéz helyzetbe hozza a költségvetési intézményeket, az egészségügyi intézményeket, természetesen lehet nagy szavakkal. De azt h iszem, bele kell gondolni abba, hogy ez a valóságban mit jelent, hogy ez azt jelenti, hogy a kórházak, melyeknek a tartozásállománya a felmérések szerint - és ezek a felmérések a múlt hónapban születtek, tehát nagyon adekvátak - 68 milliárd forint ebben a z országban, csak a fővárosi egészségügyi intézményekben több mint 3 milliárd forint az a kifizetetlen számla, amit nem tudtak kifizetni a kórházak a tejért, a kenyérért, a gyógyszerért és adott esetben a társadalombiztosítási járulékért, vagy adott esetbe n a villanyszámlásnak, vagy a gázszámlásnak. Ezek kritikus dolgok. (11.50) Ez azt jelentheti, hogy lesz olyan kórház, ahova nem fognak többet tejet vagy péksüteményt szállítani. Ez azt jelentheti, hogy lesz olyan kórház, ahol nem tudnak 13. havi bért fizet ni, vagy adott esetben talán lesz olyan járóbetegszakrendelő, ahol nem tudják a béreket kifizetni. Ez kritikus helyzet. Ez elviselhetetlenül kritikus helyzet, ezt semmilyen körülmények között nem tűrhetjük. Ezért azt hiszem, bármikor születik meg a társad alombiztosítás költségvetése - és ez emberi számítás szerint január vége előtt nem is tárgyalható, hiszen nem vagyunk januárban itt, hanem csak februárban , február vége, március előtt nem lesz az országnak társadalombiztosítási költségvetése. A költségek 5 százalékos emelésével nem bírják ki a háziorvosok, a járóbetegszakellátás és a kórházi orvosok - kritikus helyzetbe kerülhet a magyar egészségügyi ellátás. Azt hiszem, ezzel nemcsak nekünk, hanem a beterjesztő minisztereknek és a kormánynak is érdemben mindenképpen újból foglalkoznia kell. Miért is alakult ki ez a helyzet? Sokan előttem is elmondták: nincs megegyezés a kormány és a társadalombiztosítási önkormányzatok között. Mióta a társadalombiztosítási önkormányzatok megalakultak, gyakorlatilag egy á dáz harcot látunk - tulajdonképpen egy nagy harc elviselői és tanúi
