Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 6 (136. szám) - A büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - GELLÉRT KIS GÁBOR, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke:
3577 túlmutató, sőt az ország határain túlmutató bonyolult problémakörben kell a magyar törvényhozókna k állást foglalni. Az a javaslat, ami előttünk van, alkalmas arra, hogy ebben a körben állást foglaljunk, ezért a bizottság támogatja ennek a javaslatnak a vitáját, támogatja azt, hogy ilyen törvény szülessen a szükséges módosításokkal együtt, amely módosí tások megvitatására és elfogadására bizottságunk kész, és erre kérjük a tisztelt Házat is. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megkérdezem az önkormányzati bizottság jelen lévő tisztségviselőjét, kívánjae valaki az önkormányzati bizottság ajánlását szóban megindokolni. (Nincs ilyen jelzés.) Nem kívánja senki. A harmadik bizottság az emberi jogi bizottság, mely ebben a törvényben kijelölést nyert. Az emberi jogi bizottság előadója, dr. Mészáros István László képvisel ő úr, reggel telefonon bejelentette, hogy megbetegedett. Ő egyébként egyben a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka is. Erre tekintettel - hogy rögtön a vezérszónoklásra utaljak - az SZDSZ vezérszónoki felszólalására később, egy másik időpontban ker ül sor. Ez volt a képviselő úr kérése. Az emberi jogi bizottság véleményét pedig jelzése értelmében a bizottság elnöke kívánja röviden összegezni. Megadom a szót Gellért Kis Gábor képviselő úrnak. GELLÉRT KIS GÁBOR , az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság elnöke : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A miniszter úr és Hack Péter elnök úr olyan részletességgel fejtették ki a törvényjavaslattal kapcsolatos minden gondolatukat, megfontolásukat és aggodalmaikat, hogy igazán kevés maradt, anélkül, hogy az ismétlés bűnébe esnék. Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság szerepéből adódóan elsősorban abból a szempontból tekintette végig a javaslatot, ami feladatául szabatott. Egyfelől tehát: mennyire felel meg a módosítás azoknak a nemzetközi normáknak, amelyeknek az emberi jogok tekintetében Magyarország részese kell legyen vagy már részese is; másodsorban pedig szembesíteni a javaslatot azzal a gyakorlattal, amelyet tapasztalunk és amelynek különböző kisugárzásait naponta észleljük. Arról, h ogy a jogharmonizáció szempontjából mennyire felel meg a törvényjavaslat az európai normáknak, tekintetbe kell venni azokat a dokumentumokat, amelyek itt szóba jöhetnek. A polgári és a politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát, az európai emberi jogi egy ezményt, a már szóba került genocídiumegyezményt, illetőleg az antidiszkriminációs egyezményt, az apartheid ellenit - és ezeknek Magyarország mind részese. Itt a norma az, hogy az egyezségokmány és az emberi jogi egyezmény kimondja, hogy a bennük meghatár ozott jogokat, így az élethez, a szabadsághoz, a személyi biztonsághoz való jogot minden megkülönböztetés nélkül kell biztosítani. Az egyezségokmány azt is kimondja, hogy törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését , amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra biztat. Az egyezségokmány úgy rendelkezik, hogy a törvénynek mindenfajta megkülönböztetést tiltania kell. Azt a problémát, hogy a Btk. 156. §a mennyiben tett eleget ennek a kívánalomnak, valóban a gyakorlat határozza meg. Úgy van, ahogy Hack Péter is említette, hogy volt jó néhány olyan eset az elmúlt időben, amikor a rendőrség vagy az ügyészség a Btk. 156. §a értelmében emelt vádat különböző bűncselekményekben, de egyetlen olyan eset nem fordul t elő, hogy ezt a bíróságok így elfogadták volna. Minősítésük általában aljas indokból elkövetett testi sértés vagy garázdaság volt. Márpedig - és nem pusztán a határaink mentén, határaink közelében zajló, valóban genocídium típusú bűncselekmények vannak n álunk, hanem - itt a cigányság elleni mindenfajta megnyilatkozás az, amely figyelmeztet bennünket - és elsősorban a bizottságban erről volt szó , hogy nálunk is vannak ilyen cselekmények, amelyek ugyan sporadikusan, szétszórtan nyilvánulnak meg, ebben a p illanatban nincs vagy nehezen fogható meg a szervezett jellegük, de ez a veszély bármikor fennáll és ennek elébe kell menni.
