Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 5 (103. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - POKORNI ZOLTÁN, az oktatási, tudományos, ifjúsági és sport bizottság kisebbségének előadója:
98 A vita másik összetevője, hogy törvény vagy pedig határozat szükségese. Ez egy hosszú vita amelynek két szintje van. Az egyik egy jogi vagy jogelméleti - én ebben nem vagyok otthon, hiszen nem jogász vagyok. Csak azokra tu dok utalni, akik a '93as törvényvitában javasolták, módosító javaslat formájában benyújtották, hogy ne határozat legyen, hanem törvény rendezze a legfontosabb fejlesztési feladatot. Itt olyan nagy tekintélyű jogászokra kell utalnunk, mint Vastagh Pál, aki azóta ha, jól tudom, igazságügyminiszter lett, és jogi tekintélyként ebben az országban mindenképpen mértékadó. De Jánosi György volt a másik benyújtója ennek a módosító javaslatnak, aki egy ideig legalábbis meghatározó oktatáspolitikai szereplő volt ebb en a Házban vagy ebben a tárcában mindenképpen. Az ő szavuk talán jelent valamit, hogy nem légből kapott és elhamarkodott jogelméleti szempontból az a megközelítés, hogy törvény rendezzen bizonyos fejlesztési feladatokat. Még akkor sem, hogyha ezt most ado tt esetben szabaddemokrata képviselőtársaim egyfajta kommunisztikus csökevénynek fogják fel, mondván, hogy ez a hároméves és ötéves tervek maradványa, hogy fejlesztési programokat törvényben írnak elő. Azok - a három- és az ötéves tervek , ha úgy tetszik, valóban fejlesztési törvények voltak, de ez nem egyedül az úgynevezett szocialista államok vagy kormányok sajátossága. Hasonló fejlesztési törvények működnek Európa más országaiban is, jelesül éppen a felsőoktatás fejlesztésére vonatkozóan egy egyáltalán nem szocialisztikus berendezkedésű ország, Olaszország fogadott el és féligmeddig sikerrel hajtott is végre egy ilyesfajta felsőoktatásfejlesztési törvényt. Ez azonban a jogelméleti része, amely őszintén szólva engem kevésbé izgat. (11.30) Sokkal inkább a politikai része az, ami érdekes. Mit jelent az a határozati javaslat, amit itt elénk tettek? Gyakorlatilag a bizottság kisebbségi véleménye is ezzel foglalkozott? Azt jelenti a mi véleményünk szerint, hogy ez a kormány föladta a felsőoktatás érdemi fejle sztésének a vágyát ebben a kormányzati ciklusban. Hiszen ha jobban megnézzük ezt a szöveget - és a bizottság megtette , gyakorlatilag az szerepel itt előttünk - nagyon szép célok és szép szavak, szép célkitűzések , hogy ezeknek a szép céloknak és szép cé lkitűzéseknek az érdekében a kormány majdan törvénymódosításokat fog elkészíteni, ezeknek a törvénymódosításoknak az előkészítésére milyen ütemben kell előterjesztéseket elkészíteni. A tervezés terveinek az ütemezéséről szól ez az országgyűlési határozat. Kitolja a kisebbségi véleményt valló képviselők szerint az érdemi fejlesztés időpontját, félő, hogy nagy valószínűséggel '98 után, a következő kormány feladatául rója már csak ezt. Az a kormány, amelyik a kormányzati ciklus első felébenharmadában nem tesz i meg ezeket a sokszor valóban fájdalmas és meglévő érdekeket is sértő, intézményi érdekeket is sértő lépéseket, hanem azokat kitolja '97re, '98ra, az lemond az érdemi fejlesztés, az érdemi változtatás lehetőségéről. Ezt a politikai üzenetet olvasta ki a kisebbségi véleményt valló bizottsági tagok többsége ebből az országgyűlési határozati javaslatból, itt ebből a műfaji megközelítésből, s ez az, amit mélyen elutasított, és ami miatt nagyon aggodalmas volt. Mert véleményünk szerint fejlesztésre most van s zükség. Ezt nagyon jól mutatja a Bokroscsomag vagy a Bokroscsomag körüli vita, és az egész, a felsőoktatást, a közoktatást érintő oldala ennek a gazdaságpolitikának. Jól mutatja ezt a tandíj elhúzódó vitája, ami szintén hangot kapott a bizottsági vitának ezen a pontján. Elfogadható nagyon sok ellenzéki képviselő számára is a tandíj mint szabályozási eszköz, ha az egy fejlesztési politikába illeszkedik, és nem önmagában áll. De ezt a fejlesztési politikát éppen elodázódni látjuk ezzel az országgyűlési hatá rozattal, és nem megvalósulni. Ez volt a legfőbb kritikánk. A vitának ezen a szintjén, amikor az országgyűlési határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról kellett dönteni a bizottságnak, nem mentünk bele a részleteibe, bár a képviselők jelezt ék, hogy itt is nagyon sok vitatott pont van, például a pedagógusképzés átalakításának elképzelései sok helyütt igencsak kérdésesek, támadhatóak a kisebbségi vélemény szerint. De a képviselők önmegtartóztatóak voltak a vitának ebben a szakaszában - nem úgy , mint én, aki már 8
