Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 3 (111. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat, valamint a vámtarifáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ, az MDF
923 okmányával történő igazolása esetében lehetséges." Ez az előírás azért lényeges, mert felhívja a figyelmet arra, hogy a vámrendszerben rejlő esetleges előnyök kihasználása az ügyfelek vámszakmai ismeretét, jártasságát feltételezi. Ellenkező esetben a szabadkereskedelmi megállapodásokban kiharcolt kereskedelempolitikai előnyök a gyakorlatban nem tudják betölteni piacösztönző szerepüket. Vagyis óriási jelentősége van annak, hogy képesek vagyunk, és képesek leszünke arra, hogy ezt a jobb híján - mondjuk - eurotanulásnak nevezhető, és az eurotudások gyors felhalmozását és megszerzését segítő in tézményrendszert ezen a téren is megvalósítsuk. Szintén a sokat vitatott kérdések közé tartozik - és itt Juhász képviselőtársam is említette - a halasztott vámfizetések kérdése. A viták során meglehetősen szélsőséges álláspontok csaptak össze ezzel kapcsol atban. Az egyik szerint - most nagyon sommásan fogalmazva - ez a konstrukció kizárólag a visszaélések forrása, a másik szerint viszont a magyar vállalkozók java része számára a túlélés egyetlen esélye. Azt hiszem, az igazság talán valahol a kettő között va n, bár a törvény 133. §a igyekszik szigorúbb feltételeket szabni a halasztott vámfizetés engedélyezésére, ám a szabályozás valóban nem látszik igazán megnyugtatónak. Bár az is kétségtelen - és Juhász képviselőtársam ezt is említette , hogy ezekben a kérd ésekben mindig igen jelentős marad a törvényt alkalmazó, annak rendelkezéseit végrehajtó intézmény, jelen esetben a vámszervek szerepe. Ugyanez vonatkozik a vámértékszabályozás problémakörére is. S bár igaz - ahogyan a törvényjavaslat indoklási része foga lmaz , hogy a vámértékfelülvizsgálat következetes érvényesítése feltételezi az egyes importtermékek értékesítési feltételeit jól ismerő szakmai szövetségek és a magyar külképviseleti hálózat részéről biztosított rendszeres árufigyelést, nem lehet kétségü nk afelől, hogy az alulszámlázás elleni szigorú hatósági fellépésre a jövőben is bizony igen nagy szükség lesz. Azt már csak zárójelben jegyzem meg, mert nem szigorúan, sőt egyáltalán nem a vámtörvény témakörébe tartozik, de azért azt is tudjuk, hogy egyes multinacionális cégek esetében a probléma pikáns módon egészen másféle okból, de fordított előjelű, ott inkább importtúlszámlázásról lehet beszélni, de ez egy egészen más témakörbe tartozik. Talán az eddig említetteknél is élesebb összecsapások forrása vo lt az előzetes viták során a vámmentesség ügye, ezen belül is egy kérdés kavart igen jelentős vitát, méghozzá a külföldi cégek, illetve vegyesvállalatok tárgyi apportjának vámmentessége, pontosabban ennek a törvényjavaslatban szándékolt megszüntetése. Való igaz, hogy a '90es évek elején az apport vámmentessége gyakran adott esélyt az egész importengedélyezési rendszer alapos kijátszására. Ezt követően azonban a visszaéléseket finom szabályozással - azt hiszem - sikerült radikálisan csökkenteni. Így ma ez a ligha szolgálhat okként a tárgyi apport vámmentességének megszüntetésére. Azt gondolom, hogy példátlan rövidlátás, vagy legalábbis aránytévesztés lenne az ügyet kizárólag fiskális szempontból nézni, mert az ezzel nyerhető - '94es adatokra támaszkodva - ma ximum 56 milliárd forintos költségvetési többletbevétel azért, akárhogy is nézzük, eltörpül a teljes vámbevételek 230240 milliárdos, vagy az évi külföldi tőkebefektetések - mondjuk, 130180 milliárd forint közötti, ahogy dollárárfolyamon átszámítjuk - ös szege mellett. Azt is látni kell, hogy a jelenlegi helyzetben ez - akárhogy is nézzük - nem túlságosan kedvező üzenet a külvilágnak. Jól tükrözi ezt egyébként a nemzetközi vállalatok magyarországi társaságának egyértelmű tiltakozása a döntés ellen. Én is ú gy gondolom, hogy a kormánynak újra fontolóra kellene vennie az apport vámmentessége eltörlésének ügyét. Ha netán a kormány mégis ragaszkodna a vámmentesség eltörléséhez, akkor egyrészt ezt csak megfelelő felkészülési idő alkotmányos elvének betartásával t egye, illetve célszerű volna ezt valamilyen befektetésösztönző lépéssel összekapcsolni, esetleg azzal kompenzálni. Azt hiszem, hogy a dolog fogadtatása, az egész akusztikája lényegesen kedvezőbb volna ebben az esetben.
