Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 2 (110. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP):
837 ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Tisztelt Országgyűlés! Nehéz helyzetben vagyok, hogy erről a pulpitus ról most egyfajta politikai vagy ideológiai vitát folytassak és ezt ezúttal sem kívánom erről a helyről tenni. Azonban természetesen más formában ki fogom fejteni a véleményemet, itt most szabad legyen annyit elmondani, hogy megállapításomat, miszerint '94 májusától nincs olyan társadalmi csoport, amely a politikai hatalomhoz való viszonyában akár megbélyegzett, kirekesztett vagy akár preferált lenne, ezt fenntartom. Szeretném azonban az Országgyűlés előtt is kijelenteni, hogy ennek semmi köze nincs a zsidó vallás bevett vallássá nyilvánításának századik évfordulójához, semmi köze nincs a koalícióhoz, és aki ezt a megállapítást vitatja, annak szíves figyelmébe ajánlom a magyar parlament 1990es és '91es jegyzőkönyveinek áttanulmányozását. Kérném szépen, hog y a dolognak ezt a részét zárjuk le. (Zaj. - Dr. Kövér László: Szó sincs róla!) Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtt jelentkezett felszólalásra dr. Isépy Tamás frakcióvezető úr, Kereszténydemokrata Néppárt. DR. ISÉPY TAMÁS (KDNP) : Tisztelt Orszá ggyűlés! Országos szempontból talán jelentősebb ügynek számít, hogy jövőre lesze krumpli vagy nem, de a növekvő bizonytalanság és az egyre nehezedő életkörülmények ellenére talán az sem minősül nem országos jelentőségű ügynek, hogyha elhallgatnak a hegedű k, megszűnnek a zenekarok, bezárnak a színházak, könyvtárak és a múzeumok és eladhatatlanná válnak a könyvek. Persze, ma sok aggodalomtól és álmatlan éjszakától kíméli meg magát az, aki nem szeret színházba vagy hangversenyre járni és nem szereti a jó köny vet. Személyes ügy, hogy én nem kíméltem magam és elmentem a Budapesti Filharmóniai Társaságnak szeptember 28án, az Operában tartott Bartókhangversenyére, de a csodálatos zenei élményt megkeserítette a bevezetőben elhangzott egy mondat. "Szomorú köteless égem megemlíteni, hogy ezt a nagy múltú együttest anyagi forrásainak kimerültével október végén a megszűnés veszélye fenyegeti." A bejelentés kissé mellbeverő volt és a rossz szokásnak megfelelően megkíséreltem elmenni a forráshoz adatokért. Most valahogy úgy van vele az ember, hogy a "van egy jó hírem és egy rossz hírem, melyiket mondjam először?" dallamára a jó vagy a rossz adatokat mondjam? Inkább a jó adatokkal kezdem, a kulturális adatokkal. Ez a társaság 142 esztendős. 1853as alapítása Erkel Ferenc n evéhez fűződik és a társaság hagyományait Dohnányi Ernő, Ferencsik János, Kóródi András elnökkarnagyok alakították. A történet első 90 éves szakaszában koncertező együttesként az ország egyetlen hivatásos zenekara volt és a kor legnagyobb zeneszerzői és e lőadóművészei szerepeltek a hangversenyeken. Csupán néhány név közülük: Brahms, Liszt, Mahler, Richard Strauss, Bartók, Kodály. 1945 januártól megszűnt ugyan az egyeduralom, de a zenei élet jelentős együttese maradt és megint csak néhány név az előadóművé szek közül, mint Klemperer, Doráti, Ojsztrah, Fischer Annie. 1989ben a társaság kivált az Országos Filharmóniából és ettől kezdve saját maga - három bérletsorozatban - évi 18 koncertet adott telt házak előtt. De ezeken kívül is számtalan fellépésük volt i tthon és külföldön. Most pedig a rossz, a lesújtó anyagi adatok. Nem fogják elhinni, hogy az ilyen jelentős kultúrmissziót teljesítő zenekar évi költségvetése 30 millió forint, ami nem éri el két jóízű végkielégítés összegét. De csak 14 milliót sikerült a szó valóságos értelmében összekaparni és az együttes tagjai jelenleg bruttó 1500 forintot kapnak egy koncertért. Korábban a Művelődési Minisztérium 1112 millió, a Szerencsejáték Rt. 15 millió forinttal támogatta az együttest, ehhez járult a főváros és néh ány szponzor támogatása és a bevételek. A Szerencsejáték Rt. 1995re már csak 5 millió forintot szavazott meg, a Nemzeti Kulturális Alaptól 5 millió forintot, a fővárosról 500
