Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 5 (103. szám) - A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - SZABÓ MIKLÓS, az SZDSZ
82 képviselőcsoport részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ahogy miniszt er úr is előrebocsátotta, ez a törvényjavaslat valószínűleg nem okoz politikai nézetkülönbségeket, politikai problémákat. Ezért már előre is bocsáthatom, hogy természetesen a szabaddemokrata képviselőcsoport elfogadásra javasolja a törvényjavaslatot. Kezde tben egy értelmező megjegyzést fűznék a törvényjavaslat címéhez, ugyanis nemzeti szimbólumokról beszél, de valójában azokról a szimbólumokról, állami jelvényekről van szó: a címerről és a zászlóról, amelyeket korábban nemzeti felségjelvényeknek vagy állami felségjelvényeknek neveztek, az állami szuverenitás kifejezői és egyben valóban nemzeti szimbólumok is - azonban a nemzeti szimbólumok köre ennél valamivel szélesebb. Nemzeti szimbólumnak tekinthető a turul, nemzeti szimbólumnak tekinthetők történelmi sze mélyiségek: István királytól Kossuthig, Széchenyiig, sőt irodalmi személyek is, mint Toldi vagy Ady mesebeli Jánosa; rájuk érthetően a törvény szabályozása nem terjed ki, nem állnak sem állami védelem, sem állami korlátozás alatt. Ez a törvényjavaslat egy lépés az előző úgynevezett pártállam felszámolásának az útján. Akkor a kiterjedt és széles címer- és zászlóhasználat az adott helyzetben mintegy természetes és érthető volt. Az úgynevezett társadalmi vagy tömegszervezetek, kezdve a nagybetűvel írt Párttól, a KISZen, a nőszövetségen, szakszervezeti szövetségen keresztül lényegében állami intézmények voltak; tehát nem volt semmi visszás vagy különösebb problémát jelentő, hogy ezek használták az állami szuverenitás jelvényeit is. Lényegében ugyanez vonatkozik az állami vállalatra, a termelőszövetkezetre is, hiszen ezek közintézmények voltak, bizonyos esetekben még államigazgatási részfeladatokat is elláttak. Ez a helyzet gyökeresen megváltozott és ezt a megváltozott helyzetet kívánja a törvényjavaslat rendezni és szabályozni. Ma a politikai pártok és a civil társadalom társadalmi szervezetei nagyon különbözőek, magánjogi elvű intézmények, amelyekre az állami szuverenitás jelvényeinek a használata automatikusan nem terjedhet ki, mert mint miniszter úr is érintet te, ez mintegy a hivatalosság, a közintézményiség látszatát keltheti, illetve sugallhatja ezen szervezetek esetében, tehát politikai kárt okoz a demokratikus közélet érdekei szempontjából. Talán még fokozottabban áll ez a gazdasági vállalkozásokra, amelyek külön engedéllyel használhatják a törvényjavaslat szerint az állami címert és az állami zászlót, de automatikusan és teljesen szabadon nem, mert ebben az esetben is azt a látszatot kelthetik, azt sugallhatják, hogy mintegy - a régi kifejezést használva - "udvari szállító" helyzetben vannak, valami különleges privilegizált kapcsolatuk van az állammal, és ez versenyelőnyt, meg nem érdemelt kedvezést, privilegizált helyzetet teremthet számukra, így ez nyilvánvalóan nemkívánatos. Mondottam, hogy politikai prob lémát ma a címer és a magyar lobogó nem jelent, szimbolikus tartalmainak az értelmezésében ma nagyjából már konszenzus van a magyar társadalomban, és ennek történelmi múltja, történelmi előzményei is vannak. Címerek, zászlók értelmezésében más országokban nagy különbségek alakultak ki az újabb kori történelem során. Elválhattak a dinasztikus jelvények egy politikai táborban mint állami, nemzeti szuverenitásszimbólumok az előző századok demokratikus forradalmai során keletkezett nemzeti szimbólumoktól, és e zek szembe is kerülhettek egymással. Németországban az 1871es császárság érthetően a Hohenzollern dinasztikus színeket tette meg a lobogó színévé. (10.10) Ezzel szemben a weimari köztársaság az 1848as frankfurti birodalmi gyűlésen, a Paulus Kircheben tar tott birodalmi gyűlésen elfogadott zászlót tette meg a köztársaság hivatalos zászlójává. De hasonló zászlókülönbség létezik a modern, XX. századi Franciaországban is. Az ismert állami zászló, a francia forradalomban született trikolór mellett a francia roy alizmus a Bourbondinasztia fehér alapú liliomos lobogóját tekinti a francia zászlónak.
