Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KULIN FERENC (MDF):
791 intézményrendszeré ben, a költségvetési és a pályázati források elnyerésének lehetőségében - a fenntartó személytől függetlenül - a minőség szempontjai érvényesülnek szakmai és gazdálkodási követelmények teljesülése esetén." Egy, a törvény vitáját végig nem élő állampolgár n em érti, hogy pontosan miről van itt szó. Aki tudja azt, hogy egy éven keresztül miért harcoltak tisztelt szabaddemokrata képviselőtársaim, többet ért ebből. Többet ért ebből, érti azt, hogy itt van becsempészve a határozati javaslatba az a szándék, hogy a fenntartó személyétől függetlenül egyenlő elbírálásban részesüljenek a felsőoktatás intézményei, és - mint a következő oldalakon kiderül - a felsőoktatási intézményeket megalapító személyek, illetve intézmények is. A versenysemlegesség fogalma ugyanis vis szatér a 8. oldalon, a következő összefüggésben: "A versenysemlegesség szempontjából a nem állami intézmények körében elengedhetetlen az intézményalapítás és a képzés szabadságának biztosítása, a versenyösztönző és piacépítő állami szerepvállalás." Kifogás talan mondat! Nem lehet belekötni. De ha más pontokon olyan tudatosan alkalmazza az előterjesztő a realitásokra, a költségvetési állapotra való hivatkozást, akkor megfontolandó, hogy itt miért engedi el a fantáziáját, miért mondja azt, hogy a képzés szabad ságának biztosítása, a versenyösztönzés piaci, állami szerepvállalás? Megpróbálom megmondani, hogy miért. Volt egy nagyon kategorikusan megfogalmazott koncepció, aminek itt egy bátortalanabb változatával találkozunk. A koncepció a következőképpen hangzott: a törvény ne állítson semmiféle korlátot a felsőoktatási intézményalapítás útjába, csak majd a minősítésnél, az akkreditálásnál működjék az állami kontroll, és döntse el, hogy adhate ki diplomát stb. stb. Igen ám, de ha teljesen szabad lenne - mint ahogy a törvény végül is nem engedte meg - az intézményalapítás, az azt jelentené, hogy magántőkével, külföldi tőkével megalapulhatnak felsőoktatási intézmények, az állam azonnal köteles a normatív támogatást megadni, és nem nehéz kiszámítani, hogy ezzel a lény egesen kedvezőbb indulással versenyző felsőoktatási intézmény a kimenetnél is teljesíteni tudja azokat a követelményeket, amelyek alapján az állam el kell hogy ismerje. Az állami szerepvállalás ilyen foka a magyar állami felsőoktatás szétverése, szétzülles ztése, és egy olyan privát intézményhálózatnak a megalakulása, megalakítása előtti kapunyitás, ami a magyar államtól, a magyar polgártól, a magyar társadalomtól csak a pénzt szívja le, de semmiféle módon nem szólhat bele, hogy milyen társadalmi szempontoka t, igényeket érvényesítsen vele szemben. Ismétlem: ezt jogi értelemben kifogástalan mondatnak tartom. De abban a szövegösszefüggésben - még egyszer mondom , mely szövegösszefüggésben a realitások, az állam, a költségvetés teherbíróképességére való hivatk ozás számtalanszor szerepel, abszurdumnak tartom. Vagyis, összefoglalva az elmondottakat: én ennek a határozati javaslatnak azért nem vagyok a híve, mert nemcsak azt látom, hogy az ellenzék néhány pártja ezzel nem tud megbékélni, hanem ennek az előzményeké nt ismert felsőoktatási törvény vitájának a tanújaként azt látom, hogy a parlament képviselőinek majdnem 80 százaléka nem képviselte - ha a szocialisták vallják azokat az elveket, amelyeket korábban kifejtettek , nem képviselik ezeket az elveket. Ez tehát a koncepcionális problémám ezzel. Legyen szabad végül egy... morális? - igen, morális - kérdést felvetni. Azt tudniillik, hogy akármilyen szorult helyzetben van egy kormány, egy parlament, ha dokumentumot bocsát ki, őszintének kell lennie, vagy érdemes ős zintének lennie. (18.50) Ez a dokumentum őszintétlen dokumentum - nem akarok durvább kifejezéseket használni. Őszintétlen, mert egyszerre akarja tudomásul vétetni az anyagi feltételek végletes korlátozottságát, és egyszerre akarja elhitetni, hogy a felsőok tatás valami hatalmas lendülettel ugrik előre a kormány dokumentumának jóvoltából. Befejezésül ennek illusztrálásaként hadd utaljak arra az ellentmondásra, amely a szabad választás, a dokumentum 4. oldala, majd pedig a 6. oldalon található szöveg között fe szül. A szabad
