Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KULIN FERENC (MDF):
789 De ha már nem született felsőoktatási törvényjavaslat, kezelhetnénk ezt a határozattervezetet mint önmagában értékes műfajt, aminek van helye a parlamentben, amiről ér demes lenne vitatkozni - ha érdemes lenne vitatkozni a konkrét határozati javaslatról. Erről igazából nem érdemes vitatkozni, mert nem teljesíti a parlamenti határozati javaslatok legfőbb feladatát, funkcióját; azt tudniillik, hogy minőségileg új viszonyt teremtsen egy autonóm intézményrendszer és a politika között. Ez lenne a feladata! Nyilvánvalóan nem azért születnek határozati javaslatok, hogy a parlament pártjai, képviselői önmaguknak valami lelkesítőt mondjanak, hanem azért, hogy meghatározzák a viszo nyukat egy parlamenten kívüli intézményhez vagy intézményrendszerhez, és ez nem történt meg. Azért nagyon sajnálatos, hogy nem történt meg, mert a rendszerváltozásnak általában is az egyik legsúlyosabb problémája az volt - és máig az , hogy hogyan tudjuk megoldani, átformálni autonóm szféráknak és politikának a viszonyát, különösen olyan esetben, amely esetekben - így a felsőoktatás esetében is - ez a viszony rendkívül beteg viszony volt. Tulajdonképpen nem is lehet viszonyról beszélni; a felsőoktatás mind en szegmentumát, minden pórusát átjárta a politika, ott volt minden tankönyvíró tollában a politika, ott volt a tanszékeken, az egyetemi tanácsokon, mindenütt. És ezt a nagyon egészségtelen összefonódást lett volna hivatva a politika, a parlament előbb egy törvénnyel, majd egy felsőoktatási törvényjavaslattal, mondom, minőségileg új állapotba hozni. Ezt a lépést nem tette meg, csak egy fél lépést tett idáig a parlament; fél lépést tett, amikor megalkotta a felsőoktatási törvényt, és amelyben kiszakította ön magát ebből az autonóm intézményrendszerből. Előállt egy megint csak beteg helyzet. A felsőoktatás a maga autonómiájával és a politika a maga autonómiájával nem egymást termékenyítő, egymást segítő intézményekként állnak egymás mellett, hanem két szomszéd vár mintájára, egymást lövik, ultimátumokat küldözgetnek egymásnak, és egymás között is folytatják az ádáz és terméketlen küzdelmüket. Az a másfél óra, ami lezajlott itt, annak legalábbis az utolsó fél órája éppen erre példa, és ezért nem bánom, hogy végig szenvedtem ezt a terméketlen harcot. Sokkal nagyobb tétről van szó! Új minőségű kapcsolatot kellene kiépíteni politika és felsőoktatás között. Hogyan? Természetesen csak törvényjavaslat révén. Az, hogy ez a törvényjavaslat nem született meg, ismétlem, önma gában vétkes mulasztás; az, hogy ez a határozattervezet önmagában is ellentmondásos, viszont néhány olyan megjegyzést érdemel, amelyeket a következőkben szeretnék kifejteni. Ama harminchat pontja a törvénynek, amely az állami feladatokat körvonalazza, két olyan lényeges kérdést tartalmaz, amiről úgy hiszem, a parlamentben érdemes vitatkozni kormányzó pártoknak és ellenzéki pártoknak; különösen olyan esetben érdemes vitatkozni, ha a törvényt a mostani ellenzéki pártok hozták, a javaslatot viszont a volt elle nzéki pártok, és mint tudjuk, a kormányzó és ellenzéki pártok viszonya a törvény megszületésekor nagyon furcsa, nagyon ellentmondásos volt. A nagyobbik kormányzó párt lényegében egyetértett a törvény koncepciójával, lényegében támogatta azt, konstruktívan viszonyult hozzá, kiegészítette azt; a kisebbik ellenzéki párt, a mostani kisebbik kormányzó párt viszont alapjaiban, elvi alapjaiban utasította el, és ennek megfelelően adta be hozzá módosító indítványait. Én ebben a határozati javaslatban arra ismerek rá , hogy az a szellem, amit a kisebbik kormányzó párt, a szabaddemokraták képviseltek a felsőoktatási törvény vitájában, jelenik meg előttünk mint kormánydokumentum, anélkül, hogy tükrözné a nagyobbik kormányzó pártnak, a Szocialista Pártnak a nézeteit. Ez n em kötözködés akar lenni, kedves képviselőtársaim, inkább egy baráti figyelmeztetés vagy felhívás a nagyobbik kormányzó párt képviselői számára, hogy nagyon fontolják meg, mielőtt majd szavazatukat leadják, ismerkedjenek meg alaposabban akkor is azzal, ha nem szakterületük a felsőoktatás, hogy mit is képviselt a Szocialista Párt. Ismétlem, két alapkérdésről van szó. Az egyik alapkérdés nagyon tömör fogalmazásban úgy szerepel a törvényjavaslatban, hogy a kormány feladatai közé tartozik a képesítési követelmé nyek meghatározása. (18.40)
