Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BÁNYÁSZ JÁNOSNÉ DR. (MSZP):
776 Hasonlóképpen - most már túl az integráción - a normatív finanszírozást tartom nagyon fontosnak, amiről talán már egykét szót ejtettem. Úgy gondolom, hogy ez egy falat kenyér lenne a felsőoktatás számára, a túlélés komoly lehetőségét teremtené meg. Most szeretnék egy olyan megjegyzést tenni, ami termés zetesen vegyes fogadtatásra találhat. A saját frakcióm álláspontjával egyetértve úgy gondolom, hogy a felsőoktatási tandíj, az alaptandíj bevezetése indokolt, elsősorban úgy, ha ez az összeg a felsőoktatási intézményeknél marad. A másik kormányzati döntésb en, amely a differenciált tandíj bevezetésével függ össze, nemcsak a hallgatói önkormányzatok vagy a felsőoktatási intézmények, vagy a szülők pénztárcája elleni támadást látok, hanem láttam benne a kormányzatnak egy védő törekvését. Ugyanis szeretném erről a helyről elmondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ma Magyarországon a legtöbb felsőoktatási intézmény már különböző címeken, akár kiegészítő kollégiumi díjként, akár nyelvtanfolyami díjként, akár speciális oktatási hozzájárulásként külön összegeket edd ig is megkockáztatott, legfeljebb elkülönített alapon szedte. Ezért a kormányzati döntésben láttam természetesen törekvést arra, hogy az intézményi autonómia maga szabhassa meg, mennyi legyen a kiegészítő tandíj. De láttam benne egy védekező gesztust is, h ogy eddig és ne tovább. Ehhez még azt is hozzáteszem, hogy ha a differenciált tandíj bevezetése szerencsésen elnapolódik, tehát nem kerül rá sor, akkor újra kellene gondolni és a normatív finanszírozással együtt megnézni még egyszer a kérdéskört. Mégpedig azért, mert az intézményeknek az a köre vezetheti be hamarabb a differenciált tandíjat, ahol a fajlagos képzési költség igen magas. A fajlagos képzési költség néhány ágazatban - mint az orvosképzésben, a műszaki képzésben és az agrárképzésben - sokszorosa annak, ami a pedagógusképzésben, ezen belül az óvó- vagy tanítóképzésben jelenik meg. Végtelenül helytelen lenne, ha az intézmények rákényszerülnének differenciált tandíj alkalmazására, és ezzel egy olyan típusú kontraszelekciót indítanának meg, amelynek v égeredményeként az következhetne, hogy a kevésbé tehetős szülők gyerekei a tanítói pályára, a tehetősebb szülők gyerekei pedig bárhová, bármelyik felsőoktatási intézménybe mennének. Ezért úgy gondolom, hogy ha most újragondolja a kormányzat a differenciált tandíj bevezetését, akkor már vegye figyelembe a normatív finanszírozás kérdéskörét, nyomatékosabban az ezzel kapcsolatban rendelkezésünkre álló anyagokat. Sajnálom, hogy Dobos Krisztina képviselő asszony elment. Örültem volna, ha hallja, hogy egy kormány párti képviselő maximálisan egyetért azzal, amit a tanárképzéssel kapcsolatban említett a vita első napján elhangzott hozzászólásában. Nem ismétlem meg, de a lényege az, hogy a tanárképző főiskolák helyzetét a közoktatási elképzelésekkel és a nemzeti alapt anterv bevezetésével együtt kellene újragondolni. Csupán még azt szeretném hozzátenni talán itt, mert az előbb elfelejtettem említeni, hogy a felsőoktatási integráció menetében arra is gondolni kell, hogy az egymásra épülő különböző képzési szintek, tehát maga a felsőoktatási vertikum átmenetileg, még a gondolat szintjén sem hozhassa olyan helyzetbe a főiskolákat, hogy megvonná tőlük a diplomakibocsátási jogot. Azt hiszem, Magyarország nincs abban a helyzetben, hogy ezt a lehetőséget megengedhetné magának. A határozati javaslat utolsó pontja a felsőoktatásban oktatók és oktatást segítők előmeneteli és intézményrendszerével foglalkozik. Úgy gondolom, hogy az idei év megszorításai után megmaradt szellemi bázis alkalmas a felsőoktatás előtt álló megnövekedett f eladatok ellátására. Ez a nagyon diplomatikus kifejezés természetesen azt is jelentette, hogy ennek a szellemi bázisnak az értékét is meg kell őrizni. Az értéke pedig a megfizetésével őrizhető meg. Úgy gondolom, bármilyen nehéz költségvetési helyzete van a z országnak, a költségvetés vitájában arra is gondot kell fordítanunk, hogy a felsőoktatásban dolgozók reálbércsökkenése ne kerüljön napirendre, illetve ne következzen be. Én személy szerint a határozati javaslatot meg fogom szavazni, mert most megfogalmaz om azokat a feltételeket, amelyeket eddig mondtam és most ismételten összegezve fontosnak tartok. Úgy gondolom tehát, hogy az ajánlások 1. pontja az, hogy a határozati javaslatot a modernizációs elképzelésekkel és a normatív finanszírozásra vonatkozó elkép zelésekkel együtt kezelje majd a kulturális kormányzat, és ebből a három dokumentumból határozza meg a tennivalók sorrendjét. Azt
