Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. RAB KÁROLY (független):
770 Előzőleg vita volt azon, hogy ez törvény vagy határozat. Törvénynek indult, és határozat lett belőle. Azt gondolom erről, hogy szinte mindegy, az a lényeg, hogy minden annyit ér, amennyit me gvalósítanak belőle. Ezzel együtt is azt gondolom, ebből a törvényből azért lett határozat, mert önkritikus volt a kormány, de azt gondolom, ha még önkritikusabb lett volna, akkor be sem terjeszti. Azoknak, akik bíznak a törvényben, és ezért igényelnék, ho gy ez törvény legyen szabályozva, jelzem, hogy az egyik legfontosabb törvény, a költségvetési törvény az elmúlt öt évben mindig megváltozott - törvény volt, de megváltozott - egy újabb törvénnyel, a pótköltségvetéssel, s ez mindig elvonásokat jelentett, tö bbek közt pont a felsőoktatás számára is. Így ezek tervezhetetlen dolgok voltak, bár ha a túloldalról nézem, minthogy minden évben megváltozott a törvény, tehát mégis csak tervezhető volt, hiszen minden évben elvontak. Eddig minden évben megnyirbálták a ma gyar szellemi életre szánt forrásokat, miközben minden évben minden kormány azt mondta, hogy ez a kitörési pont, ennek prioritása van, ez a jövő záloga. Ezzel együtt itt látható, hogy a szavak és a tettek között rendkívül nagy különbség van. Ez a felsőokta tásfejlesztési koncepció is mézes szavakkal ecseteli a felsőoktatás szerepét, ugyanez a kormány rendszeresen nyomorítja ugyanazt - egyet fejleszt: fejleszti a sorvasztást. Ha fejleszteni akarna valójában, az egyébként szükséges létszámleépítésből visszama radt pénzt arra az irányra fordította volna, például a felsőoktatási infrastruktúrának a fejlesztésére, hiszen erre komoly igény volna. Nem ez történt. Autonómiáról beszél többször a kormány, de eddig nagyon gyakran átgázolt a törvényeken, magán az autonóm ián is; törvényt sértett tandíjügyben s a létszámleépítés ügyében is. Ezzel együtt azt gondolom, hogy koncepció kell, hiszen enélkül rendezetlenek az értékek, rendezetlen a finanszírozás, addig valójában pazarlás történik. Ugyanakkor ennek a koncepciónak t ágabb értelemben kellett volna megszületnie, hiszen a felsőoktatás, a tudomány eszköze a társadalmigazdasági fejlődésnek, így gazdaságpolitikának kell lenni, iparpolitikának kell lenni, innovációpolitikának kell lenni, és ezekhez kellett volna illeszteni a tudománypolitikát, felsőoktatáspolitikát is. Egyik sincs ma olyan szinten, ami mihez tartásra szolgálna, így nem is lehet őket összeilleszteni. De arra is fel szeretném hívni a figyelmet, hogy a legfontosabb kérdésekben nem lehet törvényt alkotni, nem l ehet törvénnyel előírni minőséget, szakmai reformokat, a világgal való lépéstartást, igényességet. Nem lehet előírni és kötelezni autonómiát és nagyon sok mindent. Valójában ezek a legfontosabb dolgok. Ugyanezért azt gondolom, hogy értelmetlen határozatban említeni azokat az értékeket, amelyek itt szerepelnek, már csak azért is, hiszen ezek a világon több száz éve, sőt évezredek óta értékek, ezt már a világ rég eldöntötte, ezekről határozni teljesen értelmetlen. Sokkal inkább az lett volna a kérdés, hogy mi vel lehet ezeket az értékeket érvényre juttatni, ösztönözni, fejleszteni, és erre lett volna igazán szükség. Ez a határozati javaslat semmilyen értéket nem jelöl ki, nem jelöl ki eszközöket. Ez a javaslat pusztán legalizálja a semmit, új időpontokat jelöl ki a régiek helyett. Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni, hogy az előző kormány már 1992. december 30ára tűzte ki a felsőoktatás fejlesztésének koncepcióját - azóta nem készült el. A felsőoktatási törvény '93 márciusában előírt számos rendeletet, az ok többségükben a mai napig nem készültek el. Egy ilyen koncepció, ez az előterjesztés csak tovább tolja az időpontokat, tehát ismétlem: pótcselekvés. A kormány tandíjügyben is több dologra volt kötelezett a törvényen keresztül, ami nem teljesült. Valójába n egy farizeus magatartást lehet tapasztalni, a szavak és a tettek óriási eltérését. De nézzünk egyetlen kérdést, a tandíjat, amely éppen aktuális, amelyet egyébként személy szerint ellenzek. Ellenzem a következőkért:
