Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 25 (108. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - AKAR LÁSZLÓ pénzügyminisztériumi államtitkár:
611 A törvényjavaslat bemutatása előtt, úgy vélem, hasznos lehet egy kis történelmi kitekintés a vámjogi sza bályozás mintájaként követendő európai vámkódex megszületésének körülményeiről. Engedjék meg, hogy egy kevesek által ismert tényre hívjam fel a figyelmet. Az 1968ra vámunióvá vált Közös Piac csak 1994. január 1jétől léptette hatályba az egységes vámkódex előírásait, tehát huszonhat évvel az egységes vámterületté nyilvánított vámunió létrejötte után. Addig a közösen alkalmazott külső vámok és gyakorolt kereskedelempolitika mellett a tagállamok vámrendszere alapvetően megőrizte nemzeti jellegét. Az egyes or szágok vám- és fiskális határai továbbra is fennmaradtak, amelyek átlépésekor a vámszervek kivetették a forgalmi adókat. Következésképpen egészen '94. január 1jéig minden belső, egymás közötti vámhatáron szolgálatot teljesítő vámtiszt a nemzeti érdeket sz olgálta és a nemzeti törvényeket, jogszabályokat alkalmazta. Huszonhat évnek kellett ahhoz eltelni, hogy az egyes nemzeti vámszabályokat is fokozatosan összehangolják. A közösség szakemberei szerint a vámunió eddigi legambiciózusabb szabályozási projektje az egységes vámkódex, aminek eredményeként a jelenleg már Európai Unióbeli polgár a belső határokon történő ellenőrzés és adókiszabás nélkül viheti át az áruját. Történelmi kihívás az ehhez a rendszerhez való csatlakozás, amire az Európai Unióhoz szerződé ssel társult országoknak lényegesen kevesebb idő áll rendelkezésükre, mint erre a közel azonos fejlettségi szintű közös piaci országoknak lehetősége volt. A történelmi távlatokban sürgős alkalmazkodás kötelezettsége azért is nehéz, mert a jogharmonizáció - köztük a vámrendszerbeli és vámjogi harmonizáció - teljesítése mellett azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az intézményi rendszer fejlesztésének jól felfogott gazdasági érdekünkben sem rendelhetjük alá a gazdasági felzárkózás esélyét. Ez pedig egészen pont osan azt jelenti, hogy a jogharmonizációs lépéseinknél mindig mérlegelni kell azt is, hogyan tudjuk elősegíteni azok révén egyidejűleg gazdasági fejlődésünket és nemzetgazdaságunk stabilizálását - mert ez utóbbi követelmények ugyancsak a csatlakozás feltét eleként nyertek az Európai Unió részéről megfogalmazást. Tisztelt Ház! A beterjesztett vámtörvényjavaslat kapcsán engedjék meg, hogy visszakanyarodjak a közel ezeréves múltra tekintő magyar vámjogi szabályozáshoz, amelyen belül a vámunió gyakorlására is vo lt már alkalmunk. E század elején Európa legkorszerűbb törvényi szintű vámjogi szabályozását tudhattuk magunkénak az 1924. évi XIX. vámtörvény megalkotásával, amely egészen 1951ig volt hatályos. A jelenlegi vámjogi szabályozás - már 1966os születési dátu mát idézve is - önmagát minősíti; végrehajtási rendelete ugyancsak közel húszéves. Ez a kor nyilvánvalóan hányatott sorsot takar, hiszen mindannyian emlékszünk a miniszteri szintű vámjogszabály évenként többszöri módosítására, aminek alapján joggal fogalma zódott meg a kritika, hogy már csak a folyamatos változása tekinthető állandónak. (17.20) Sajnos el kell ismerni, hogy a nyolcvanas évektől egyre inkább jellemzővé vált a vámjogszabállyal történő gazdaságpolitizálás és nem egy esetben a szociálpolitizálás is. Sok esetben hangulatjavító célként módosultak az utasforgalmi szabályok. Mindannyian vissza tudjuk még idézni a bevásárló turizmust ösztönző nyolcvanas évek végi helyzetet, a ma már említett Gorenjedivatot, a rokkantkocsik vámmentességével kapcsolatos társadalmi méretű mozgalmat, vagy a roncsderbik behozatalát lehetővé tevő szabályozás időszakát. Sokak kedvencévé vált a kedvező vámjogi eljárást élvező lízingkonstrukció is, amellyel Európában szinte egyedülálló lehetőséget teremtettünk az autókereskedel em e típusa számára. Az említett mellékvágányok érzékeltetik a nehézséget is, amelyet a külkereskedelem állami monopóliumából alanyi joggá vált külkereskedelem a vámjog számára előidézett. A nemzetközi összehasonlításban is példátlanul gyors külkereskedelm i liberalizáció olykor szinte megoldhatatlan problémákat okozott a vámjog számára. A külkereskedelmet alanyi jogon, szakmai tudás és megfelelő tőkeerő nélkül bonyolító új vállalkozók 1992 elejére óriási vámhátralékot
