Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 25 (108. szám) - Az ülés napirendjének elfogadása - A devizáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - CSÉPE BÉLA, a KDNP
609 összekapcsolása elkerülhetetlen. Amíg azonban a hivatalos árfolyamot nem a piac, hanem a központi akarat szabta meg, még igen messze voltunk a kibontakozástól. Ugyanakkor eladósodásunkhoz nagymértékben hozzájárult, hogy a magyar vállalatok előszeretette l építettek be nem konvertibilis exportukba konvertibilis valutáért vásárolt anyagot és alkatrészt. A valós devizahelyzet ismerete nélküli gazdálkodás vezetett aztán ahhoz a csődtömeghez, melynek terheit ma is nyögjük. A szabadság korszakának beköszöntése máig sem tudott elszakadni az öröklött tehertől, sőt a gazdasági helyzet, az életszínvonal romlása még múltbeli nosztalgiákat is ébreszt. Ezért is van az, hogy egy ilyen, régen álomnak tűnő törvény ma már nem okoz osztatlan lelkesedést, a létminimum alatt vagy táján élő széles tömegeket nem lelkesíti az, hogy ezentúl a gazdagabbak immár könnyebben jutnak valutához. Gazdasági szempontból pedig a kétségtelenül pozitív elemek mellett a jelenlegi helyzet függvényében inkább a "menekülés előre" kategóriájába tar tozik a törvényjavaslat, ami persze lehet jó is, ha végül is a gazdaság odaér. Ilyen értelemben akár előrehívó is lehet ez a törvény. Ezért rendkívül fontos, hogy a devizakorlátozások felszámolása reális árfolyamokkal párosuljon, s hogy a törvény nem puszt án a devizagazdálkodás egy liberálisabb változatának megfogalmazása legyen, hanem a maga eszközeivel a forintvalutába vetett bizalom erősítésévé váljon. Értékeljük, hogy a törvényjavaslat minden módon láttatni kívánja a külföldbelföld közötti forgalmat. M indenki előtt ismert, hogy a múltban nem valós külkereskedelmi ügyletek számláival valójában ellenszolgáltatás nélküli egyoldalú transzferekre is lehetőség nyílt, a tőkemenekítés egy külföldi partnercég, esetleg fantomvállalat segítségével olyan veszély, a mit teljesen ki kell küszöbölni. Az elmúlt időben sokat fejlődött a magyar bankrendszer, de talán nem annyit, hogy ezek az aggályok fölöslegesek lennének. Az állampolgárok szempontjából mindenesetre nyitás és könnyítés, hogy forintkártyával is igénybe vehe tők majd külföldön turista jellegű szolgáltatások. Üdvözölnénk a lakossági valutakeret feloldását is. Ezzel persze egy láthatatlan import keletkezik, normális körülmények között nem kell ennek az importnak a felfutásával számolni. Annak azonban megvan a re ális veszélye, hogy ha az ország fizetőképességében meginog a tehetősebb, valutával rendelkezők bizalma, akkor nem a magyar bankrendszerben kívánják majd pénzüket tartani. A bankrendszerbe vetett bizalmat pedig a bankcsődök kezelése körüli problémák eléggé megviselték. E törvényjavaslat épít az állampolgárok józan ítélőképességére, érdekeire és jogkövető magatartására, azaz nem kényszeríti ki a devizák számlán tartását, hiszen az a kamatjövedelem miatt az állampolgárnak is érdeke. Ez azonban csak akkor műkö dik, ha a pénzügyi politika mindent megtesz a bankrendszerbe vetett bizalom megerősödéséért, különben életbe lép a szalmazsák szindróma. E törvény nem tudna működni olyan légkörben, amikor az emberek azt kérdezgetik, hogy nem fagyasztjáke be a devizaszáml ákat, mint ahogy ez ebben a ciklusban már előfordult. Az emberek persze nem szoktak indokolatlanul pánikba esni, viszont politikai feszültségek is befolyásolhatják ezt, s a nemzet bizalmi tőkéjét forró pénzzé tehetik. E törvényjavaslat elfogadása a kormány felelősségét nagyban növeli, hogy ne keletkezzenek társadalmi feszültségek, s a gazdaságpolitika végre az egyensúlyjavítás mellett a növekedés irányába mozduljon. A nemzetközi munkamegosztásban részt venni kívánó országok számára döntő fontosságú a valut akonvertibilitás. Ez feltétele az olyannyira fontos tőkebeáramlásnak, mert a tőke biztos akar lenni abban, hogy nemcsak bejöhet, de ki is mehet. Nyilvánvaló érdekünk a bejövetel, s az, hogy a külföldiek tartsák pénzüket itt, Magyarországon a konvertibilis számlán, hiszen ez kvázi hitel is az országnak. Nemzetközi integrációnk szempontjából mindenképpen üdvözlendő ez a törvényjavaslat, mely végső soron az IMF alapokmánya 8. cikkelye szerinti konvertibilitást kívánja megvalósítani, melynek lényege a folyó műv eletek korlátozásmentes lebonyolításának lehetővé tétele.
