Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 4 (102. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - HORN GYULA miniszterelnök:
7 szomszédaink viszonylatában. De itt azt is meg kell jegyeznem, hogy ugyanakkor a vízumgyakorlatunkban előbbutóbb érvényesíteni kell a schengeni előírásokat, követelményeket. Ez kihívást jelent a Magyar Köztársaság számára is. Mindezeket azért soroltam el, hogy látsszék: a kormányzat konkrét ügyekkel, az ország dolgaival foglalkozott és foglalkozik. Tehát van programunk, cselekvési irányunk. Ebből különösen fontos, hogy megkezdődött a modernizáci ós program társadalmi, szakmai vitája, az Európai Unió szakértőivel együtt ezt a vitát év végén lezárjuk, és elkészül ennek a modernizációs programnak a végleges változata. Mindennek végigvitele eltökélt kormányzati munkát igényel. Ehhez az kell, hogy a mi niszterelnök, a miniszterek, tehát a kormánytagok alkotmányos jogait senki ne csorbítsa. Mindezeknek a terveknek, szándékoknak, eltökélt törekvéseknek a megvalósításához arra is szükség van, hogy a kormány, a kormánykoalíció és az ellenzék - önök, tisztelt képviselőtársaim - között egy értelmes párbeszéd alakuljon ki. (Zaj az ellenzék soraiban.) Ennek a párbeszédnek a lehetőségeit, kereteit kijelölik a parlamenti demokrácia eszközei, másfelől pedig a jóakaratú szándék. É n ezeket tartottam szem előtt, amikor kezdeményeztem a négy ellenzéki párt képviselőinek, hogy üljünk le és folytassunk párbeszédet. Meg kell mondanom, hogy a Magyar Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Néppárt, a Fidesz Magyar Polgári Párt képviselőivel kifejezetten konstruktív megbeszélések zajlottak, több fontos javaslatot fogalmaztak meg. Mindez reményekre jogosít. Olyan reményekre, hogy például a gazdasági törvénykezésben, a médiaügyekben, a privatizáció vonatkozásában talán egyetértésre tudunk jutni a folyamatos megbeszélések nyomán. Én a magam részéről folytatni kívánom, rendszeressé szeretném tenni ezeket a párbeszédeket, találkozókat, és a közeljövőben egy hatpárti találkozó keretében szeretném összegezni mindazt, ami kétoldalú megbeszéléseken elh angzott. Ugyanakkor az is kötelességünk, dolgunk, hogy a kormány a szakszervezetekkel, a vállalkozók, a munkaadók képviseleti szervezeteivel, az egyházakkal és a civil szervezetekkel is folyamatos párbeszédet folytasson. Ezt szándékozunk tenni a közeljövőb en is, méghozzá a társadalmi béke, az együttműködés és a józan ész jegyében. Mindannyian sokat tettünk és sokat teszünk - a kormány is - az Európai Unio és a NATOtagság elnyeréséért. Mi biztonságot, piacot, újabb pénzügyi forrásokat és tudásokat kívánunk nyerni ezekből a kapcsolatokból. Meg kell mondanom - mindenfajta fennhéjázás nélkül , hogy immáron harmadszor egyedül a Magyar Köztársaság tett le az Európai Unió asztalára olyan javaslatokat, amelyek konkrétan megfogalmazzák azokat a lépéseket, cselekvés i irányokat, amelyek az Európai Unióba való felvételhez vezetnek. Ezt kifejezetten jól fogadta Brüsszel, jól fogadták a tagállamok, hiszen ezek a javaslatok figyelembe veszik az Európai Unióban zajló vitákat és ellentéteket is. Sajnos, az elmúlt hetek esem ényei közé tartozik az, hogy kiéleződött a délszláv válság. Ez a háború, ami ott zajlik, az a válság, ami egyre élesebb, Magyarországnak rossz, elfogadhatatlan. Komplex megoldásokra kell törekednünk, beleértve a megoldások között az embargó feloldását is - nem gondolok a fegyverek és hadieszközök embargójának feloldására. Ezért is kezdeményeztük egy átfogó konferencia megtartását a válság ügyében. Hangsúlyozni szeretném azt is, hogy mi a magunk részéről cselekszünk azért, hogy a francianémet mintára történ elmi megbékélés, kiegyezés legyen Magyarország és Románia viszonylatában. Mi ezeket a gyakorlati lépéseket reméljük és várjuk a román féltől is. Jól alakulnak kapcsolataink Szlovákiával is. (Felzúdulás az ellenzék padsoraiban.) Meg kell mondanom - személye s tapasztalatom, tények mutatják , hogy Mečiar miniszterelnök úr szavatartó ember. (Felzúdulás az ellenzék padsoraiban.) Legutóbb az ő közreműködésének, a szlovák kormány konstruktivitásának volt köszönhető az, hogy a Szigetköz és környéke olyan vízmennyi séghez jutott, amely lehetővé tette, hogy az a vidék feltámadjon és élővilága legyen - az, amit korábban nem lehetett elérni.
