Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 19 (107. szám) - A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről szóló 1991. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - HEGYI GYULA (MSZP):
571 Köszönöm szépen, elnök asszony. Talán megengedi, hogy itt mara djak, nem jelentkeztem előre írásban. ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Most már csak onnan lehet. HEGYI GYULA (MSZP) : Néhány gondolatot szeretnék fűzni magához a törvénymódosításhoz, és nem tagadom, a vitában elhangzott vélemé nyekhez is, amelyek nagy részével egyetértek. Tulajdonképpen csak ezt szeretném nyugtázni. Először is: Tirts Tamás említette a hatpárti egyeztetésnek a fontosságát. Valóban nagyon hasznosnak tartom, hogy ebben a témában itt a Házban, bizottságban, ezenkívü l más helyeken is, nem titok, hogy az egyházak meghívására is, különböző hatpárti egyeztetéseket folytatunk. Nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mivel vita volt arról, hogy az egyházak finanszírozása milyen módon változik a jövőben, azért szeretném hangsúlyozni, hogy amíg ezeken a hatpárti egyeztetéseken módosítást nem érünk el, addig az egyházak finanszírozása lényegében a régi rendszer szerint folyik. Ezt mindenképpen érdemes hangsúlyozni, tehát szó nincs arról, hogyha valamilyen megállapodás elma radna, akkor finanszírozási válság keletkezne, hanem addig nyilvánvalóan, természetes módon abban a struktúrában mennek a dolgok, ahogy eddig történtek. Más dolog az, hogy az inflációt hány százalékban sikerül követni, de ez nemcsak a jó szándékon múlik, h anem az ország gazdasági helyzetén is. Azért abban vitatkoznék Tirts Tamással, bár lehet, hogy nem fogadja el érveimet, mi nem kizárólag választási szempontok, sőt főleg nem választási szempontok miatt szeretnénk az egyházakat támogatni, hanem azért, mert úgy érezzük, jó szándékkal, bízom benne, hogy a koalíció legtöbb képviselője így van ezzel, hogy az egyházak működése olyan társadalmi közügy, amely megérdemli a támogatást akkor is, ha ez a választóink körében népszerű, akkor is, ha kevésbé fontos válasz tási szempont. Tehát nem voksok vadászatából támogatjuk az egyházakat, hanem azért, mert ezt egy nagyon fontos nemzeti és történelmi célnak érezzük. Igen nagyon jónak tartottuk, hogy létrejött Horn Gyula miniszterelnök és a négy történelmi egyház vezetőine k a találkozója. Egyébként nem a kormány 15., hanem 11. hónapjában, de ettől még lehetett volna előbb is, elismerem ezt a megjegyzést. Ellenzéki képviselőknek mindig megvan az a kiváltságuk, hogy a minisztériumok munkáját jobban bírálják, mint a kormánypár ti képviselők. Ez esetben legalábbis nem vitatkozom Tirts Tamás néhány észrevételével, amelyet tett. Ennél többet erről talán nem lenne célszerű mondani. Az elmúlt négy évben Pálos Miklós államtitkár úr vezetésével a miniszterelnökségnél is létezett egy e gyházi kérdésekkel foglalkozó testület, s nyilvánvaló, hogyha ez egy új helyre került, akkor ennek az értelmezése vagy újraértelmezése nyilván új feladatokat jelent a Művelődési Minisztérium számára. Őszintén reméljük, hogy előbbutóbb a címzetes államtitk árnak a funkcióit, feladatait sikerül úgy meghatározni a minisztériumban, ahogy az kívánatos lenne. Azt senki nem tagadja, hogy lelassult az ingatlanok visszaadásának a folyamata, hiszen ha vitatta volna valaki, akkor nem került volna sor arra, hogy a mini szterelnök úr ebben a témában meghívja magához a történelmi egyházak vezetőit. Nyilván azért került sor erre, mert érezhető volt, hogy talán indokolatlanul is lelassult ez a folyamat. Amikor azonban Pálos Miklós képviselőtársam, akinek államtitkári tevéken ységét becsültem, elmondta, hogy ők '94 júniusáig milyen jó tempóban dolgoztak, azt kell mondanom, hogy a lelassulásnak az egyik oka az volt, hogy olyan jó tempóban dolgoztak, hogy előre is elköltötték azokat az összegeket, amelyekből aztán későbbi visszaa dásokat lehetett volna finanszírozni.
