Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 19 (107. szám) - A Magyar Honvédség 1995. és 1996. év végi részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz):
561 Nekünk a honvédség létszámának megállapítása során a kör nyező országok hadserege, létszáma tekintetében kell vizsgálódnunk, nem pedig ÚjZéland és Csád Köztársaság haderejét vizsgálni. Miközben mi sorra hajtjuk végre a honvédség meggyöngítésére irányuló lépéseinket, ebben a környező országok egyáltalán nem köve tnek bennünket. Románia és Szerbia fegyveres erői lényegesen nagyobb ütőerőt képviselnek mind a légierő, mind a szárazföldi csapatok területén. Különösen a páncélosok száma riasztóan nagy mindkét országban, miközben a magyar kormány csökkenteni kívánja a p áncélelhárító alakulatok ütőerejét. A páncélosok tipikusan támadó fegyverek, míg a páncélelhárítás véleményem szerint nem az. Nem állítom, hogy a környező országok fenyegetnek bennünket katonai szempontból, de a lehetőség, a katonai ütőerő fennáll ehhez. A diplomácia persze sokat ér - ezt nem vitatom. De azt gondolom, a diplomáciában kiejtett minden szó annyit ér, amennyit a mögötte álló fegyveres erő képvisel. Ezen javaslat és az ezt követő országgyűlési határozati javaslatok után vajon marade még Magyaro rszágon ilyen? Garantáljae Magyarország biztonságát bárki vagy bármilyen szervezet a saját fegyveres erőinken kívül? Nem vagyunk tagjai még a NATOnak, semmilyen más katonai biztonsági szervezetnek, ezért úgy gondolom, senki é s semmi nem garantálja Magyarország biztonságát. Nem is szólva arról, ha bennünket felvesznek a NATOba, és más környező országokat is felvesznek, ez a mi védelmi gondjainkat semmiben sem oldja meg, hiszen láthattuk, hogy a NATO képtelen kezelni azokat a k onfliktusokat, amelyek egyes tagállamok között merülnek fel. Utalok itt a britizlandi vagy a nagyobb jelentőségű, máig is komoly hatású törökgörög viszályra. Nézzük meg, hogy az ENSZ vagy az Északatlanti Szövetség tagsági viszony nélkül garantálnáe Mag yarország biztonságát, ha arra szükség volna. Itt van előttünk a szemléletes példa, a jugoszláv utódállamokban dúló háború esete. A konfliktus kitörésének elején nemhogy csökkentették, hanem növelték a baj nagyságát. Négy év háború, koncentrációs táborok, több mint kétszázezer halott, több millió menekült után volt csak képes lépni egy szerényet a nemzetközi közösség és a NATO. Vajon ha Magyarországot érné támadás bárhonnan, várhatnánke segítséget bárkitől is? (19.00) Talán pár százezer magyar lány és anya megerőszakolása, halottak tömege után esetleg sikerülne felkelteni a külföld figyelmét erre a kis problémára. Ismételten hangsúlyozom, nem gondolom azt, hogy bármelyik szomszédunk fenyegetné hazánkat, de mi a biztosíték arra, hogy nem kerüle hatalomra ol yan rezsim, olyan szélsőséges politikusokkal, akik ezt nem így gondolják. Ismere a kormány ennek elkerülésére vonatkozóan bármilyen biztosítékot, mert ha igen, szerencsés lenne, ha azt megosztaná velünk. Mert mindaddig, amíg ilyenek nincsenek, nem áll mód omban feltételezni ennek ellenkezőjét. Volt már példa, hogy egyes környező országok katonái tapodták Budapest, Miskolc vagy Pécs utcáit. Azt állítom, hogy a hadsereg fejlesztését a védelmi és nem a támadási potenciál megerősítésére kell fordítani és mindez t összhangba kell hozni a környező országok viselkedésével. Ugyanakkor nem szeretném, ha bárki is szerb, román vagy bármilyen más országgal szembeni rossz indulatú elfogultsággal vádolna, ezt próbálná meg kiérezni a beszédemből. Az nem irányul senki ellen , csak a saját biztonságunk fenntartása érdekében szól. Bizonyíték erre az is, hogy én támogattam a románmagyar nyitott égbolt egyezményt, vagy hogy amikor kisjugoszláviai embargóról kellett az ENSZhatározatnak megfelelően a magyar parlamentnek döntenie , akkor a döntés ellen mindössze két képviselő szavazott a tisztelt Házban. Az egyik képviselő szocialista volt és ma miniszter, a másik pedig én voltam. Mi elkezdtünk egy leszerelési folyamatot, és szeretnénk, ha szomszédaink ebben követnének bennünket. H a nem teszik, megfelelő óvatosságot kell tanúsítanunk a leszerelés kérdésében, a létszámok csökkentése kérdésében. A másik veszély, ami fenyegeti Magyarországot, a déli határainkon dúló háborúval függ össze és alapvetően három részre bontanám. Az egyik, am iről előttem szóló képviselőtársam is beszélt: kisebb katonai csoportok átsodródása a magyar határon, amire már többször volt példa. A másik: átlövések a határon, ami fenyegeti az ott élőket és az ott lévő magyar létesítményeket, gondolok itt a
