Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 19 (107. szám) - A Magyar Honvédség 1995. és 1996. év végi részletes bontású létszámáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SEBŐK JÁNOS (MSZP):
558 Tehát ez általános tendencia, és ez az általános tendencia nemcsak a békehaderőre vonatkozik, hanem a háborús haderőre is. (18.40) És ezért helyes az a miá ltalunk elfogadott - már azért helyes, bár én vitattam, de most nem arról a vitáról beszélek, ami a kormányhatározat és az én határozati javaslatom között volt - az a 88/95. számú határozati javaslat, mert a békelétszám mellett csökkentette a hadilétszámot is. Nos, ezért nem is értem, hogy miért a vita, hiszen ez egy részhatározati javaslat, részfeladat, amely adódik a 88as határozatból, amelyben az Országgyűlés, mindannyian elfogadtuk, hogy 1998. december 31éig a Magyar Honvédség békelétszámát 60 ezer fő re kell csökkenteni. Ezt senki a mai napig vissza nem vonta, tehát itt vita csak a csökkentés részarányáról lehet. A haderő technikai fejlesztése: kérem, ez már egy kicsit zsebbe nyúló és komolyabb dolog. Hiszen ha bárki kiszámolná azt, hogy mennyi pénzre lenne szükség csak az ezredfordulóig, nem is rövid ideig, hogy modern haderőt hozzunk létre, tehát modernizáljuk, akkor nem tudom, ha válasz elé állítanák, melyiket választaná: hogy a huszonhét költségvetési fejezet kiadásait minden évben erőteljesen csökk enti, vagy több tízmilliárdos nagyságrendű külföldi kölcsönt vesz föl. Úgy gondolom, hogy az ország gazdasági helyzete jelenleg egyiket sem engedi meg. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ebből - amit mondottam a gazdasági helyzetről - nem célszerű és nem is ildomos szinte minden nap a honvédelmi minisztert fölszólítani, hogy mondjon le azért, mert nem tudja - úgymond - a kormánytól kikövetelni a Magyar Honvédség számára szükséges - a "szükséges" idézőjelbe téve - összeget. De azért azt is hozzátenném - mivel itt elhangzott, hogy valamelyik felszólaló.., pedig írtam a felszólalásokat, de most nem érdekes a név , elhangzott, hogy azért nem történik a létszámarányos csökkentéssel modernizáció. Hát kérem, éppen az előbb fogadtuk el, konszenzussal, egyhangúlag - ezzel csak arra célzok, hogy bizonyos megegyezés volt, megbeszélés e tekintetben , hogy azt a területet, amely éppen a NATOhoz való csatlakozásunk szempontjából nagyon fontos - a rádiólokációs felderítő, információs és vezetési rendszert , igenis modern izálni kell, sőt a földközeli és a kismagasságú légvédelmi rendszert is modernizálni kell. Tehát történik fejlesztés, sőt én azt mondom - és erre itt a kormány figyelmét szeretném fölhívni , ha olyan pályázati rendszerben és kedvező fizetési feltételekkel , mint ebben a két határozati javaslatban tervezve van - fizetési moratórium, nyolctizenkét éves vagy tíztizenkét éves visszafizetési lehetőség , ha ilyen szerződést tud kötni a Wallenbergcsoporttal, akkor - ahogy a sajtóból értesültem, hogy gondolkodn ak - azt mondom, ne gondolkodjanak egy percig sem, kössék meg a szerződést, mert nekünk igenis szükségünk van a légvédelem repülőoldalról való erősítésére is. És kérem, a Gripenrepülő több rendeltetésű repülő, és ha azt vesszük, hogy a 2000. évfordulóra n ekünk csak a MIG29esek maradnak, mert a többit ki kell vonni - műszaki ok miatt természetesen , akkor viszont ténylegesen még inkább szükség van arra, hogy a légierő oldaláról a légvédelmet erősítsük. Sőt, ha negyvenötven gépet megvásárolunk, akkor áll ítom, hogy a magyar fegyveres erők béke- és hadilétszámának az igényét hatvannyolcvan darab repülőgép ki fogja elégíteni. A másik oldal: az ország biztonságpolitikai helyzete. Kérem, kellő biztonsággal ki lehet jelenteni azt, hogy Magyarországot a szomszé djai részéről hosszú ideig fegyveres támadás veszélye nem fenyegeti - ez az egyik. A másik: Magyarország ellen a szomszédjai váratlan fegyveres támadást nem tudnak intézni. Ez a két tény, kérem, már eleve azt mondatja velem, hogy igenis van idő, ebből adód ik a lehetőség, hogy a biztonság kockázata nélkül - mivel ilyen a gazdasági helyzet, amilyen - el tudjuk húzni a haderő modernizálását tíztizenöt évre. És itt jön, ugye, újra vissza az előbbi "létszámdolog": hogy a létszámot igenis lehet minden veszély né lkül csökkenteni 1998ig. De a modernizálást a mostani megkezdéstől kezdve csak tíztizenöt év alatt lehet végre elvégezni! De még egyszer
