Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - GYIMÓTHY GÉZA (FKGP):
420 Viszont ha ez így történt, akkor az Alkotmánybí róság előbb idézett pontjához hozzáfűzöm azt a gondolatot, hogy igaz ugyan, hogy lemondott az akkori magyar állam a szóban forgó magántulajdonokról és ingatlanokról, viszont így mondott le. Következésképpen politikai és erkölcsi felelősséggel tartozik. Az 1964es államközi megállapodás az akkori Magyar Népköztársaság kormánya és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya között egy elég részletes megállapodási jegyzőkönyvet is tartalmaz. Ennek lényege az, hogy azért a személyi ingatlanvagyonért, ami ott marad, 20 millió cseh korona összeget fizet az akkori Csehszlovákia, ami a nem kereskedelmi fizetések elszámolására szolgáló számlán keresztül kerül kiegyenlítésre. Tehát a Csorbatói egyezményben történtekkel szemben mondható az, hogy az 1964es államköz i megállapodás szerint 20 millió koronát fizetett kárpótlásra az akkori Csehszlovákia a lakosságcsere áldozataiként Magyarországra költöztetett mintegy 72 ezer felvidéki magyarnak. Igen ám, csak egyrészt idéztem, hogy ez hova került, másrészt a 72 ezer emb ernek körülbelül 1 százaléka kapott valamit a 20 millió koronából. A túlnyomó többség pedig semmit. És mint említettem, igaz, hogy a káreset - finoman szólva , aminek a nyomában járunk most, a magyar állam határain kívül esett meg, tehát az akkori csehszl ovák állam háborús kárpótlás igényének az alapokáról van szó, viszont a felvidéki magyar átköltöztetettek kárpótlásának elmaradásáért - mint említettem - a magyar állam a felelős. Ugyanakkor az is egy fontos körülmény, hogy a Magyarországról az akkori Cseh szlovákiába költözött szlovákság körülbelül egytizedét hagyta itt annak ingatlanban, amit a magyarok Csehszlovákiában, a Felvidéken. Mint említettem, az ottani ingatlanvagyon mintegy 150160 ezer katasztrális hold. Az odakerült szlovákok nem kaptak kártérí tést, mert '48 előtt érte őket a kár, később aztán igen. Tehát mondandóm lényege az, hogy ha lezárható és le kell zárni a kárpótlást, akkor abból senki ki nem maradhat. Eddig a Szlovákiából, az akkori Csehszlovákiából ideköltöztetett, lakosságcsere útján i dekényszerített magyar csoport tagjai ma az egyedüliek a magyar társadalomban, akiket a helyzet mai állása mellett nem illet kárpótlás. Szlovákiában is kimaradtak a kárpótlásból, és Magyarországon is megkülönböztetettek. Félő, hogy ha erre nem gondolunk, n em gondol a kormány, akkor véglegesen kimaradnak. A megoldást a magam részéről abban látom, hogy nem szabad lezárni a kárpótlási folyamatot addig, amíg ennek a végleges jogi rendezésére nincsen lehetőség. És - ceterum censeo, ezzel zárom hozzászólásomat - a gazdasági racionalitásból fakadóan, némelyeknek a dolog kényelmetlenségéből fakadóan, az igazságeleméből fakadóan, valamint abból fakadóan, hogy a kárpótlandók idősek; igazából csak akkor lehessen és lehet lezárni ezt a kárpótlási folyamatot, ha ebben a kitelepített magyaroknak is helyük van. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm képviselő úr felszólalását. Szólásra következik Gyimóthy Géza úr, a Független Kisgazdapárt részéről. Szólásra készül Tímár Györ gy úr, szintén független kisgazdapárti képviselő. Megadom a szót Gyimóthy Géza úrnak. GYIMÓTHY GÉZA (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársak! Több képviselőtársam elmondta azokat az általános indokokat - már részletekbe menően is , hogy miért nem tartják időszerűnek a kárpótlási folyamat lezárását, és kérték a tisztelt igazságügyminiszter urat, hogy ne fejeződjön be, hiszen itt a társadalmi csoportok elég széles köre érezheti magát diszkrimináltnak a törvényjavaslat elfogadása után is. (19.20) Ahogy e kormány által beterjesztett törvényjavaslat általános indokolásában olvashatjuk, hogy a javaslat az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak alapján szükséges törvényalkotást
