Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
399 Eljárásjogilag meg kívánom jegyezni, hogy elvárható lenne az Alkotmánybíróságtól, hogy - amennyiben jel entős társadalmi kihatású döntést hoz és ennek során törvény alkotmányellenességét állapítja meg , hallgassa meg a jogalkotót, hallgassa meg a kormány képviselőjét, így esetenként elkerülhetőek lennének bizonyos félreértések. Szerény megítélésem szerint a jogalkotó szándékának alapos és részletes ismerete nélkül aggályos döntést hozni egy olyan jogszabály alkotmányosságának kérdésében, főleg olyan jogszabály esetében, amely százezreket érint, és az anyagi kihatása sem csekély. A szóbeli érvelés során mód é s lehetőség nyílik egyegy jogszabály megalkotásának indokait mélyebben, részletesebben az Alkotmánybíróság elé tárni, mint azt írásban meg lehetne tenni. Ez a törvény - az 1992. évi XXXII. törvény - 1992. július 2án lépett hatályba. Az Alkotmánybíróság 1 995. február 8án hozott döntést. Ezen idő alatt, azt hiszem, mód és lehetőség nyílt volna a szóbeli meghallgatásra. Melyek azok az érvek, amelyekre hivatkozhatnék, hogy nem minden tekintetben megfontolt a döntés? Szakmailag - hozzá kell tennem. Először vi zsgáljuk a büntetőeljáráson kívül, magyar hatóság önkénye következtében meghaltak hozzátartozóinak kárpótlását. Az Alkotmánybíróság alkotmányosnak találta, hogy a jogalkotó a magyar igazságszolgáltatás diszfunkcionális működése következtében életüket veszt ett személyek hozzátartozóit egymillió forintos kárpótlásban részesítette. Az Alkotmánybíróság alkotmányosnak fogadta el azt a csoportképző ismérvet, hogy ezen személyek tekintetében egységes az az elv, hogy azért tartoznak ebbe a csoportba, mert velük sze mben a magyar igazságszolgáltatás működése diszfunkcionális volt. És rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy ezen csoport részére egyébként a jogállami alkotmány rendelkezése miatt is járna - természetesen azt nem kárpótlásnak hívnánk, hanem kártalaní tásnak - kártalanítás. Viszont a harmadik kárpótlási törvény 20. §ának (2) és (3) bekezdését értelmezve megállapította, hogy az Országgyűlés mulasztásos alkotmánysértést követett el, amikor határidőre nem alkotott meg egy újabb törvényt; másrészt kimondta , hogy nem lehet csoportképző ismérv a kárpótlás tekintetében az állam büntetőjogi igénye érvényesítésének elmulasztása. Ugyanis a 20. § (2) és (3) bekezdése újabb törvény meghozatalát helyezte kilátásba, hogy bizonyos személyek, akik polgári jogi igényüke t azért nem tudták érvényesíteni, mert az állam elmulasztotta a büntetőjogi igényét érvényesíteni, a nemzeti gondozási díjon felül többletkárpótlásra lesznek jogosultak. Az Alkotmánybíróság azon döntésével, hogy ez nem megfelelő csoportképző ismérv, egyet kell érteni. Azonban tudnia kellett volna az Alkotmánybíróságnak, hogy a jogalkotó szándéka szerint a 20. § (2) bekezdésében rögzített többletkárpótlás kiket illetett volna. Mert ez a kérdésnek, és azt követően, tisztelt képviselőtársaim, a beterjesztett j avaslat néhány megoldásának alapgondolata! A kormány - az akkori kormány - eredeti szándéka szerint élet elvesztése miatt csak a kivégzettek hozzátartozói kaphattak volna kárpótlást. Azonban akkoriban elég nagy nyilvánosságot kapott, hogy az ötvenes évekbe n a sortüzek következtében igen sokan nagyon súlyos, maradandó sérülést szenvedtek, több százan pedig meghaltak. Az ő érdekükben került megfogalmazásra ebben a törvényben, hogy ők, a sortüzek áldozatai, akiknek azért nem volt módjuk polgári jogigényt érvén yesíteni a magyar állammal szemben, mert éppen a magyar állam mulasztotta el a felelősökkel szemben a büntetőigény érvényesítését, kapjanak egy meghatározott jogcímen többletkárpótlást. Ezt követően azonban egyrészt megindultak a büntetőeljárások, és kider ült, hogy van jogi alapja a büntetőeljárásoknak, amiből következik, hogy a polgári jogigény érvényesítésének lehetősége is meg fog nyílni. Másrészt az Országgyűlés megalkotta a nemzeti gondozási díjról szóló törvényt, amely átfogó kategóriaként a hatósági önkény - magyar vagy idegen állam hatósági önkénye - vagy egyes személyek politikai indíttatású önkénye következtében életüket vesztettek hozzátartozóit részesítette nemzeti gondozási díjban; valamint megalkotta a hadigondozási ellátásokról szóló törvényt, amely hasonlóképpen az élet elvesztése miatt újólagos jogcímen hadigondozási ellátást nyújt az érintettek meghatározott körének - így az új törvény megalkotása időszerűtlenné vált. Tudniillik azokat a
