Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
395 Felmerült az a kérdés, hogy vajon hátrányos megkülönböztetést jelente az, ha a különböző kárpótoltak kategóriái esetében a kárpótlásra jogosult hoz zátartozók körét nem azonosan határozzuk meg. Az Alkotmánybíróság ennek a lehetőségét is nyitva hagyja, különösen arra tekintettel, hogy a különböző csoportoknál másmás mértékű kárpótlásról, illetve másmás tömegről van szó. Nem mindegy, hogy 1100 embert kell kárpótolni, vagy 3040 ezer embert. Tehát, tisztelt Országgyűlés, arra kérem képviselőtársaimat, hogy a kérdést higgadtan, józanul tekintsék át. Azt kell kérnünk azoktól a magyar állampolgároktól, akik érdekeltek az ügyben, hogy józan mértéktartással vegyék figyelembe az ország teherbíró képességének a határait. A Szabad Demokraták Szövetsége koalíciós partnerével - és remélhetőleg az ellenzéki pártokkal - ki tud alakítani olyan álláspontot, amely józan megoldást jelent. Jól tudjuk, hogy 1971ben a Ném et Szövetségi Köztársaság a magyar kormánnyal, illetve az üldözöttek akkori érdekképviseleti szervezetével kötött egy megállapodást. Azonban nyomatékkal kell hangsúlyoznom, hogy annak a megállapodásnak az alapján kizárólag vagyoni hátrányok elszenvedéséért történt egy minimális összegű kárpótlás folyósítása. Tehát ez nem vonható be ebbe a körbe. Számítanunk kell arra is, hogy határon túl élő, tehát külföldön élő olyan volt magyar állampolgárok, akik 1945 előtt vagy 1945 után ezeket a sé relmeket elszenvedték, szintén kívánnak kárpótlási igényt érvényesíteni. Nyilván őket sem lehet ez elől elzárni. Azonban ebben az esetben mérlegelés tárgyává kell tenni, hogy ha egy külföldön élő magyar állampolgár például a náci megsemmisítő táborokban be következett halálesetek miatt kapott külföldön kárpótlást, az hogyan, milyen mértékben legyen figyelembe vehető annak érdekében, hogy ne olyanok kapják a korlátozottan rendelkezésre álló fedezetből a kárpótlást, akik más módon már részben, vagy egészben ré szesültek kártalanításban. Tehát, tisztelt Országgyűlés, módosító javaslatokat kívánunk kidolgozni, és ezeknek a megtárgyalásában szeretnénk véleményt cserélni a többi parlamenti párt szakértőivel, a témával foglalkozó képviselőivel. Ezért az általános vit a lezárásának elhalasztását kérjük, annak dacára, hogy tudjuk, az Alkotmánybíróság által a törvény meghozására meghatározott határidő vészesen közeledik. Úgy vélem azonban, kisebb baj származik abból, ha egy vagy két hét késedelmet szenved az Alkotmánybíró ság által meghatározott határidőhöz képest a törvény meghozatala, mintsem elhamarkodottan olyan döntést hoznánk, amely akár az érintettek számára nehezen elfogadható, nem kellően árnyalt döntés, akár a költségvetést hozza olyan helyzetbe, hogy teljesíthete tlen kötelezettségeket rovunk rá. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Soron következik Sepsey Tamás, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, és a szünet után folytatva a témát soron következik majd Brúszel László, a Magya r Szocialista Párt részéről. Megadom a szót Sepsey Tamás képviselő úrnak. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Politikai üldözöttek kárpótlásáról szólni igen nehéz, de megtisztelő feladat. Nehéz, mert kerülni kell minden félreérthető megfogalmazást, mivel az üldözöttek számára sokszor egészen mást jelent egyegy szó, más értelmet nyer egyegy hangsúly, mint azok számára, akik soha nem élték át a megaláztatások, a szenvedések, a kiszolgáltatottság p erceit. Józanul és politikamentesen kellene vitatkoznunk e tárgyban, mert megtisztelő az Országgyűlés számára, hogy hosszú évtizedek után végre nemcsak szavakban, hanem tettekben is tehet valamit a sokat szenvedettekért. Korábbi felszólalásaimban is hangsú lyoztam, s ismét hitet teszek abbéli meggyőződésem mellett, hogy a kárpótlás ügyében felül kellene emelkednünk a pártpolitikai szempontokon. Egyesegyedül a
