Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 13 (139. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - KŐSZEG FERENC (SZDSZ):
3924 lehet számos tapasztalata arra, hogy a részben általa benyújtott, részben általa támogatott törvények - gondolok itt az igazságtételi törvényekre - sorra bu ktak meg az Alkotmánybíróság szűrőjén. (Az elnöki széket dr. Salamon László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) A Zétényiféle törvényjavaslatok, amelyeket nem az Igazságügyi Minisztérium terjesztett elő, de amelyeket az Igazságügyi Minisztérium és a p arlament MDFes többsége teljes mértékben támogatott, nem is beszélve arról a számos nyilvános és publicisztikus megnyilvánulásról, amelyet maga Balsai István és más akkori képviselők tettek meg ezeknek az indítványoknak a védelmében. De hadd tegyem hozzá, jelentős részben ilyen a végül is hatályba lépett sortűztörvény, ahol az Alkotmánybíróság egészen világosan megmondta, hogyan kellene azt a törvényt kijavítani, hogy működőképes legyen. Akkor azonban az Igazságügyi Minisztérium elmulasztotta; megelégedet t azzal, hogy az alkotmányellenesnek minősített 1. §át kihagyja, és nem figyelt, mintha nem is olvasták volna el az Alkotmánybíróság határozatát. Nem javította ki a törvényt olyan módon, ahogy azt az Alkotmánybíróság világosan elmondta, ahogy leírta határ ozatában. Ennek sajnálatos következménye, hogy a törvény működésképtelen, és most a Legfelsőbb Bíróság elnökének és a legfőbb ügyésznek együttesen kell az Alkotmánybírósághoz fordulnia, hogy mondja már meg, hogyan kell a törvényt értelmezni és alkalmazni. De hát ez természetesen csak egy kitérő. (12.00) Talán a legfőbb hiányossága a Balsai képviselő úr által beterjesztett indítványnak - mint ezt már többször elmondták , hogy nem oldja meg a törvénnyel kapcsolatos legbonyolultabb kérdést, nevezetesen az inf ormációs önrendelkezési joggal kapcsolatos kérdéskört. Kétségtelen, hogy az általános indoklás jelzi is, hogy ezzel a kérdéssel nem foglalkozik. Csakhogy az Alkotmánybíróság határozata egy egység; az Alkotmánybíróság nem pusztán azt tette a törvényhozás fe ladatává, hogy az ügynöktörvényt, az ellenőrzési törvényt módosítsa, hanem azt is, hogy megalkossa ezzel összefüggésben az információs önrendelkezési jogra vonatkozó törvényt, és ha valaki a törvényhozás alkotmányos mulasztásáról beszél - ami, ugye, szepte mber 30ával létrejött , akkor ez mind a két dologra vonatkozik, tehát az ügynöktörvény módosításának hiányára és az információs önrendelkezési jog megteremtésének elmaradására. Tehát a még egyébként dicséretes kísérlet is arra, hogy a képviselő úr ezt az alkotmányos mulasztást mintegy a kormány helyett pótolja, csak egy fél kísérlet, hiszen az alkotmánybírósági döntés egy igen lényeges elemére nem válaszol a beterjesztett törvényjavaslat. Most persze lehet azt mondani, hogy a két dolog különválasztható, é s lehet törvényt alkotni külön az átvilágításról, a különösen fontos személyiségek ellenőrzéséről, és külön az információs önrendelkezési jogról, és ennek egy részére tesz kísérletet az előterjesztő. Csakhogy nekem az a véleményem, hogy ezt a két dolgot ig azából nem lehet különválasztani, és az Alkotmánybíróság nem véletlenül foglalkozott mind a két kérdéssel, tehát az átvilágítás alkotmányosságának elvi kérdésével, az átvilágítandók körének kérdésével és az információs önrendelkezési jog kérdésével. Ugyani s megítélésem szerint sem az átvilágítást, sem azt, amit itt a törvényjavaslat tartalmaz, nevezetesen, hogy mindenkinek joga legyen arra, hogy mintegy igazolást kérjen, volte valaha hálózati személy, nem lehet igazán hitelesen végrehajtani addig, amíg nem jön létre az a bizonyos történeti hivatal, amelynek a létrehozását a kormány által időközben beterjesztett javaslat tartalmazza; ameddig nem jön létre az a hivatal, amelyik a parlament alá rendelt, a mindenkori kormánytól független szervként őrzi és a tör vény végrehajtása céljából a bírói bizottság rendelkezésére bocsátja az iratokat. A '94ben elfogadott átvilágítási törvény sok gyengéje és hiányossága között az egyik legsúlyosabb hiányossága éppen az volt, hogy a források körét rendkívül szűkösen jelölte meg. Ugyanis a törvény azt mondja, hogy a Belügyminisztérium és a Honvédelmi Minisztérium irattárában őrzött iratokban kutathat a bírói bizottság. A nemzetbiztonsági bizottságnak még az 1991ben végzett feltáró vizsgálata egyértelművé tette azt - és az Al kotmánybíróság hivatkozott is erre a vizsgálatra , hogy jelentős mennyiségű irat került át a III/IIIas vonatkozásában is a jelenleg is
