Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 13 (139. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - TÓTH KÁROLY (MSZP):
3919 TÓTH KÁROLY (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztel t Képviselőtársaim! Először is szeretném valamennyiünket megnyugtatni az előterjesztő bevezető gondolatai miatt: nem bennünket terhel a felelősség, nem ezt az Országgyűlést azért a számtalan hibáért, amelyre Balsai képviselőtársam az előző harminc percben felhívta a figyelmünket, hogy hány sebből vérzik a '94. évi XXIII. törvény. Ne legyen lelkiismeretfurdalásunk, nem mi hoztuk. A második, amit szeretnék elmondani: úgy gondolom, hogy a jelenleg tárgyalt törvényalkotási kísérlet jó példa arra, hogy mi történ ik, ha a politika mindenen átgázol. Erre az előterjesztésre nem lett volna szükség, ha az előző kormány a törvényességet, az alkotmányosságot tartja szem előtt, és nem rövid távú, választási, politikai érdekeit, amikor a '94. évi XXIII. törvényt megalkotta . A népszerű nevén ügynöktörvénynek is nevezett törvény megalkotásának körülményeiről vagy főbb jellemzőiről néhány gondolatot hadd mondjak. Addig készült a törvény - más előterjesztések, kezdeményezések ellenére is , míg azokra, akik megalkották, már nem vonatkozhatott. Igaz, ez az akkori hatalom elemi érdeke volt, mivel így az állandó lebegtetés állapotában tarthatta a kormány mindenekelőtt a saját szövetségeseit. Emlékezzünk vissza mindannyian arra a találós kérdésre, amely divat volt vagy állandó volt ebben az országban hónapokon keresztül, s valahogy így szólt - a személyiségi jogok sérelme nélkül : Volte levél? Nem volt levél. Kapotte levelet, felbontottae a levelet, ügynök volte az, aki a kapott levelet úgy bontotta fel, hogy nem kapott levelet? Iksznek hívtáke ezt a személyt, vagy más néven is ismertté vált a magyar politikai életben? Ez mind az előzményhez tartozott, nem véletlenül csak '94 márciusában született meg ez a törvény. Majd később jelentkezett egy másik politikus, aki azt mondta - h a jól értettem , hogy ő azért volt ügynök, hogy ne kelljen ügynöknek lennie. Ez mind az előzményekhez tartozik, ezért merem mondani, hogy az előző kormány tudatos célja volt a késleltetett megalkotás, hiszen még egyszer megismétlem: '90től volt javaslat az akkori Ház előtt a törvény megalkotására, mégis '94ben került erre sor. Ezek után harminc percben hallhattuk, hogy milyen iszonyatosan rosszul sikerült négy évig előkészíteni, és ma már pontosan látja az akkori kormány igazságügyminisztere, hogy hogya n kell egy jó törvényt alkotni. Azért ez is hozzátartozik a tárgyaláshoz. (Zaj az ellenzéki pártok soraiban.) Másodszor: 1994. március 8án, miután megszületett a törvény, már csak egy dolog volt hátra: az átvilágítást végző bírók megválasztása. Ezt sikerü lt is az előző Országgyűlésnek 1994. április 7én, az utolsó plenáris ülésének utolsó napirendi pontjaként, amely után Szabad György akkori házelnök úr el is mondta, hogy nem ez volt a legfelemelőbb pillanat, amely után be lehet zárni az Országgyűlés munká ját. Az akkori jegyzőkönyvből ezt mindenki megnézheti. Végül is igaz, hogy ez a döntése is csak harmadsikert ért el, három bírát tudott megválasztani. A törvény legalább kétszer háromról beszél, és azok közül is, bárhogy értelmezi a mostani előterjesztő ké pviselő, bizony meg kell állapítani, hogy a harmadrésze sikerült, azaz egészében, ha kitör belőlem a matematikus, akkor az egyhatodrésze, mert egy bíró maradt a mostani átvilágítók körében. Azonban ezzel együtt is szeretném lerögzíteni, hogy ez az Országgy űlés és ez a koalíció egyértelműen elkötelezett amellett, hogy végrehajt minden törvényt. Vonatkozik ez a kárpótlási törvényre, és vonatkozik erre a törvényre is, hiszen a legjobb példát akkor mutatta, amikor újabb bírákat fogadott el, olyanokat, akik megk ezdhetik a munkát, miután minden törvényes feltétel megvan. Tehát igazolta, hogy érdekelt a törvényben, hiszen ez az Országgyűlés már választott hat bírát a koalíció teljes támogatásával. Az tagadhatatlan tény, hogy ebben a folyamatban a jelenlegi Országgy űlés is időzavarba került, tehát valóban igaz, hogy szeptember 30áig meg kellett volna alkotnia ezt a törvényt. Ez valóban igaz, ez valóban ennek az Országgyűlésnek a hibája. Szeretném azonban elmondani, hogy közben rendkívül fontos gazdasági törvényekkel kellett foglalkoznunk, ezért kerülhetett csak késve a parlament elé a kormány álláspontja. Nyilván a kormány által előterjesztett törvényjavaslattal nem most feladatom foglalkozni, hanem akkor, amikor annak a tárgyalására áttérünk. Tehát ebben az
