Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 13 (139. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
3893 a felelős, jól képzett döntéshozók béréről van szó, hanem az általános iskolai képzettséghez kötött kisegítő és egyéb alkalmazotti munkakörben dolgozókról, akiknek a minimum bér e havonta 44 000, a maximum bére - nyilván ilyenre is van példa - kisegítő munkakörben, általános iskolai végzettséghez kötött bér havonta 122 188 forint. Azt gondolom, ez bőven a ló túlsó oldala, és megenged bizonyos elgondolkoztató, lehet, hogy általános ító megjegyzéseket is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Pokorni Zoltán frakcióvezetőhelyettes úr, Fidesz, egyetemi kénys zerszünetek tárgyában. Megadom a szót. POKORNI ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Valamennyien tudjuk, hogy sajnos a magyar egyetemek - de a főiskolák is - sorrarendre jelentik be igen jelentős hiányaikat. A sajtó nyilvánosság két nagy intézményünk, nagy hírű és nagy rangú intézményünk nehéz anyagi helyzetének adott igazán teret: az egyik a Testnevelési Egyetem, a másik pedig az ELTE. A Testnevelési Egyetem hiánya az év végére el fogja érni a 100 millió forintot, az ELTE pedig félő, hogy 500 milliós hiánnyal fogja zárni a költségvetést. Az arányokhoz annyit kell tudni, hogy az ELTE közel 6 milliárd forinttal gazdálkodik, és a Testnevelési Egyetem 100 milliós hiánya is meghaladja az egyetem költségvetésének 10 százalé kát. Ezt a gondot jó előre jelezték az adott egyetemek vezetői. '95. október 2án kelt, miniszter úrnak szóló levelükben jelzik az ELTE vezetői például, hogy ezzel a gonddal mindenképpen szembesülni fog az egyetem vezetése, gazdálkodása. De már '94 novembe rében, az ez évi költségvetés tervezésekor is megjósolták, hogy körülbelül 400450 millió forinttal kevesebb az ELTE rendelkezésére álló összeg, mint amiből ki lehet jönni. A drámai helyzetet jól festi az, hogy ez a hiány úgy állt elő, annak ellenére állt elő, hogy rákényszerült az egyetem 650 álláshely megszüntetésére, 780 fő elbocsátására, mert egy álláshelyen több egyetemi oktató is dolgozott, hiszen van, aki részmunkaidőben dolgozik. Tehát igen jelentősen meghúzták a nadrágszíjat, ahogyan ezt mondani sz okták, hírlapírói fordulattal az egyetemek; az ELTE mindenképpen. De hasonlóképpen takarékoskodott a Testnevelési Egyetem is. Félő, hogy sorrarendre hasonló jelentésekkel fog előállni több tucat magyar egyetem és magyar főiskola, és ennek az okait mindenk éppen érdemes számba venni, mindenképpen beszélnünk kell róla. Hiszen legjelentősebb intézményeinkről van szó, és elfogadhatatlan az a helyzet, az az állapot, ami ma például a budapesti egyetemek többségén jelentkezik, hogy a 20 Celsius fok, a munkavégzésh ez alkalmas 20 Celsius fok bizony csak elvétve található a magyar egyetemeken és a főiskolákon. Egyszerűen ilyen pénzügyi körülmények között élnek ezek az intézmények, és félő, hogy hosszas szénszünetre kell majd berendezkedniük. Én sorra vettem, de idő hi ányában nem ismertetem azt a bűnlajstromot, ami szerintem a minisztérium számláját terheli. Melyek azok az intézkedések, amelyeket nem tett meg, illetve rosszul tett meg '94 ősze óta, ami féligmeddig idevezetett, kezdve onnét, hogy a '95re készített, a k ormány által elfogadott gazdaságpolitikai irányelvek a hallgatói létszám csökkentésének politikai programját írják le és nem a növelését, ami még a kormányprogramban szerepel. Ezt utólag persze lehetett az akkori pénzügyminiszter, Békesi László által gépel ési hibának nevezni, de sajnos tudjuk azt, hogy ezt a kormány jóváhagyta. A dolog nem az, hogy a távozó miniszter felelősségét vagy a felsőoktatásért felelős államtitkárhelyettes bűneit itt soroljuk a parlamentben, hanem az, hogy mi lehet most a megoldás. Első: a már beállt csődök kezelése azonnali és sürgős kormányzati intézkedést kíván; mind a Testnevelési Egyetem, mind pedig az ELTE esetében.
