Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 12 (138. szám) - Balsay István (Fidesz) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez - "Mi lesz az Ikarusszal, ha egyszerre tapossák a fék- és a gázpedált?" tárgyában - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - BALSAY ISTVÁN (Fidesz):
3810 Miniszter Ú r! A megszűnt munkahelyek dolgozóit fizetésük töredékéig kívánják csak alkalmazni - ugyanakkor a vezetőknek biztos a megélhetésük. Miniszter úr ígérte, hogy tőkeemelés után sor kerül a dolgozók résztulajdonlására - csak az a kérdés, hogy milyen arányban. M ennyire lesznek kiszolgáltatva a menedzsmentnek? Főleg: milyen garanciákat kap az MRP? Miniszter úr szavai nekem garanciát jelentenek. Azzal fogadom el a válaszát, hogy márciusban visszatérünk a témára. Remélem, hogy a TVK Rt. 4800 dolgozója is így gondolj a, és időlegesen elfogadja a választ. Engedje meg, miniszter úr, hogy azért néhány kérdésre kitérjek. A privatizáció egyik célja a működőtőke bevonása a gazdaságba, amit a vevőnek kell eszközölnie. A TVK Rt.ből viszont jelenleg tőkekivonás történik - priv atizáció ürügyén. Az rt. vezetése 1,3 milliárdért Postabankrészvényt jegyzett, a tulajdonos, az ÁPV Rt. hozzájárulásával. Valójában ezt az összeget adózás előtt kivonták a termelésből. Az 1,3 milliárd sorsáról valójában semmit nem tudunk - lehet, hogy már köddé vált. Közben miniszter úr tőkeemelést ígért - valahol hibádzik a rendszer, amit megint az államnak kell megfizetnie. A privatizációs törvény vitája során javasoltuk, hogy az MRP részvényeit a menedzsment legalább öt évig ne tudja megvásárolni. Indít ványoztuk, hogy ki kell írni a pályázatokban a menedzsment maximális részvényvásárlásának lehetőségét. Javaslataink nem találtak meghallgatásra. Az elmúlt években több ezer állami vállalatot privatizáltak. Mi az oka annak, hogy mintegy száz vállalatnál... (Az elnök kikapcsolja a felszólaló mikrofonját.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Képviselő úr, tudom, hogy megint ki fogja magának kérni, hogy félbeszakítom, de... (Dr. Homoki János: Két perc...) Az idő valóban két perc, de nem terjeszkedhet túl azon, hogy a vál aszt értékeli. (Dr. Homoki János a mikrofon kikapcsolása után is folytatja hozzászólását. - Felzúdulás a kormánykoalíció padsoraiban.) Új körülményeket, új kérdéseket a válaszban már nem lehet felvetni - ez interpelláció, képviselő úr! (Egy hang a bal olda lról: Na végre!) Képviselő úr elfogadta a miniszter úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps.) Balsay István (Fidesz) - az ipari és kereskedelmi miniszterhez - "Mi lesz az Ikarusszal, ha egyszerre tapossák a fék- és a gázpedált ?" tárgyában ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! Balsay István úr, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be az ipari és kereskedelmi miniszterhez "Mi lesz az Ikarusszal, ha egyszerre tapossák a fék- és a gázpedált?" tárgyában. Megadom a szót Balsay István képviselő úrnak. (Általános zaj.) BALSAY ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, tisztelt elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A magyar ipar egykori büszkesége, az Ikarusz Autóbusz- és Karosszériagyár szenvedését - egyes pes szimista vélemények szerint haláltusáját - láthatja az, akit egyáltalán érdekel a tradicionális magyar ipar jövője és jelene - miniszter urat és államtitkár urat bizonyára érdekli. Most nem arra kívánok választ kapni, hogy miért bocsátanak el ezreket egy o lyan gyártól, ahol hajdan 12 ezer darabnál is több buszt gyártottak. Nem az érdekel most - hiszen ezeket a kérdéseket már többször feltettem ebben a Házban , hogy miért van két végtermékkibocsátó, miért veszíti el szinte az összes nemzetközi tendert az I karus, és hogy miért bocsátanak el annyi embert, hogy az ez éves tervét, amely oly nehezen állt össze, több száz darabbal nem tudja teljesíteni. Nem azt kérdezem, hogy miért csak oly későn kapta meg a likviditási gondjait enyhítő hitelt a több tízezer
