Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 5 (135. szám) - Döntés önálló indítványok sürgős tárgyalásáról - A délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők IFOR-kötelékében korlátozott létszámú magyar műszaki kontingens részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - MÁDAI PÉTER (SZDSZ): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF):
3485 Végül pedig hadd fejezzem be azzal, hogy pár nappal ezelőtt Kaposvárott voltam, s a gyűlés után a KDNP tagjaival, vezetőivel szokásunknak megfelelően a Zölddiófában vacsorázunk, s a mellettünk levő asztalnál ott volt nyolc vagy tíz fiatal, angolul beszélő két hölgy, és a többi férfi. Odamentem hozzájuk, s megkérdeztem, hogy ő k már előfutáraie ennek a küldetésnek. Azt mondták: igen. Kérdeztem, hogy érzik magukat. Mondták, nagyon jól. Mondom - nevemben, nem a KDNP nevében, mert megbízásom nem volt , örömmel üdvözlöm önöket, de van egy sajnálatos megjegyzésem. Kérdezték, mi az. Az kérem, hogy nem 50 évvel ezelőtt jöttek, mert akkor nem lettünk volna szovjet megszállás alatt. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Kétperces időkeretben megadom a szót Mádai Péter képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. MÁDAI P ÉTER (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Ahol gyerek vagy unoka van, ott már béke van, mert megjött a Mikulás. Közel három órája vitatkozunk. Ránéztem az órára, s Széchenyi jutott eszembe. Nemcsak az Akadémiát alapította, nemcsak azt mondta, hogy: "A kiművelt emberfők sokasága a nemzet igazi nagysága", hanem egy Lánchidat is teremtett nekünk. Hídépítő volt a szó kettős értelmében. Két part között összeköttetést teremtett, ugyanakkor kétféle gondolkodás között feloldást, harmóniát keresett. Ha mi ma nem ebben a szellemben beszélgetünk, akkor azt gondolom, hogy rosszul tesszük. Szeretném, ha itt és most ez érvényesülne. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Schamschula György úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. SCHAMSCHULA GYÖRGY (MDF) : Hölgyeim és Uraim! Először talán azzal kellene kezdeni, hogy nagyon rossz időpontban vitatkozunk mi itt. Ha valami, akkor ez a téma megérdemelte volna azt, hogy a tévé képernyőjén keresztül az ország lakossága figyelemmel kís érhesse ezt a vitát. (Taps a kisgazdák padsoraiban. - Közbeszólás: Így van.) A legjelentéktelenebb törvényeket tudtuk megvitatni széles nyilvánosság előtt, és most egy olyan törvényt vagy országgyűlési határozatot, amelynek kihatásait ma még nem tudjuk bel átni, eltettünk estére azzal, hogy jobb, ha nem látják, ki mit mond, és hogy fog szavazni. (Közbeszólások: A rádió közvetíti.) Azt hiszem, ez nem helyes eljárás a magyar parlamentben. Amit pedig mondani szeretnék, azt azzal kezdem, hogy az elmúlt 120 évben háromszor állt magyar katona fegyveresen szemben a szerbekkel. 1878ban az OsztrákMagyar Monarchia csapatai okkupálták Boszniát. 1914ben és 1941ben magyar katonák harcoltak a Balkánon. Kérem szépen, mind a három katonai vállalkozásnak az volt a közös j ellemzője, hogy mind a három könnyű kalandnak ígérkezett, és mind a három iszonyú, véres csatává változott. 1878ban - ma már nem emlékeznek rá, csak a történészek tudják - a magyar huszárokat Magleinnál lemészárolták a szerb felkelők Boszniában, és ez elő deinknek körülbelül olyan példázat volt, mint a mai embereknek esetleg a mohácsi vész. 1914ben, 36 évvel a magleini mészárlás után újra betörtek magyar csapatok Szerbiába. Hadat üzentünk Szerbiának. Azt ígérték, hogy mire leesnek a falevelek, itthon leszn ek a csapataink. Négy évet vártunk erre az őszre, és nem dicsőséggel tértek vissza a magyar katonák. Nagyon sok nem tért vissza, nagyon sok maradt Szerbia földjében.
