Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 5 (135. szám) - Döntés önálló indítványok sürgős tárgyalásáról - A délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők IFOR-kötelékében korlátozott létszámú magyar műszaki kontingens részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
3475 elégséges. Támogatom, hogy Magyarországnak ezt a segítséget meg kell adnia, azonban ezze l véleményem szerint a NATOcsatlakozás igényei kielégíthetők. Negyedszer: azt hiszem, mivel így tudom szakértői forrásból, hogy erősen aknásított területre lépnének ezek a csapatok, mint említettem, jó száz kilométerre a magyar határtól. Nem támogatom tov ábbá, mert nincs kizárva, sőt bizonyos a fegyveres konfliktus, és nem tudom, hogy ki vállalhatja felelősen a veszteségeket, a veszteségek miatti felelősséget. Nem támogatom hatodszor, mert úgy tudom, hogy nem minden katonai egység részesült már eddig is ab ban a sokat említett és jelzett felkészülésben, nem ismerik mind és pontosan a konkrét feladatokat. Nem támogatom utolsósorban - ez sem utolsó persze - a másfél vagy kétmilliárdos költségeket, amikkel ez a misszió jár. Végül: nem tudom osztani azt az érvet , hogy az élesben való részvétel megedzi a résztvevőket. Ez nem hadgyakorlat, ahol a magyar katonák élőben gyakorlatozhatnak egy háborús helyzetben. Összefoglalva véleményemet: próbáltam olyan érveket felsorakoztatni, amelyek azt hiszem nem pusztán történe lmileg, nem pusztán érzelmiek, legkevésbé talán műszakiak. Az én véleményem másokkal együtt az, hogy Magyarországnak ebben az akcióban a magyar határokon kívül részt vennie nem szabad, tehát én a Szabad Demokraták Szövetsége korábbi álláspontjával értek eg yet, hogy - nem így fogalmazták egész pontosan , ha magyar katonák bármilyen égtáj felé elindulnak a határokon túlra, voltaképpen mindig olyan területre lépnek, ahol nem pusztán katonai, nem pusztán biztonságpolitikai, de erősen jószomszédsági és bizonyos történelmi görcsökkel, történelmi helyzettel is számolniuk kell. Én azt hiszem, amilyen jó az, hogy a NATOegységek 394041 évi késlekedés után, amikor Magyarország is egy érinthető célpont lett volna, Boszniába érkezvén csak három évet késlekednek, mind en körülmények között ehhez a támogatást meg kell adni, de magyar katonákkal nem a határon túl. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Megadom a szót Kovács László külügyminiszter úrnak. KOVÁCS LÁ SZLÓ külügyminiszter : Három rövid megjegyzést szeretnék tenni. Szeretném végre megnyugtatni Csapody Miklóst, hogy a NATO vetette fel. Elég sokszor elmondtuk, most még egyszer, remélem már utoljára: a NATO vetette fel. Igaz, hogy a levélben azt az udvarias formulást használták, hogy "nagyra értékelnénk egy magyar felajánlást műszaki csapatok küldéséről". Ez a diplomácia nyelvén egy meghívást, egy felhívást jelent, mivel Magyarország nem tagja a NATOna k, ennél markánsabban a NATO nem fogalmazhatott. A második dolog: Csapody képviselő úr jelentéktelennek minősítette egy ilyen méretű műszaki alakulat kiküldését. Én azt hiszem, hogy ebben azok a NATOszakértők kompetensek, akikkel a kormányzat tárgyalt. Ők ebben látnak szűk keresztmetszetet, és ezért igénylik ezt. Azt hiszem, hogy ezt bízzuk rájuk és ne a magyar sajtóban publikáló szakértőkre. A harmadik dolog, hogy a NATOtagság szempontjából mi fontos és mi nem fontos, ezt sajnos nem itt döntjük el a magy ar parlamentben, ezt a NATO dönti el. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Kétperces időkeretben megadom a szót Pető Iván úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége frakcióvezetőjének. DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ) :
