Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 5 (135. szám) - Döntés önálló indítványok sürgős tárgyalásáról - A délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők IFOR-kötelékében korlátozott létszámú magyar műszaki kontingens részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP):
3467 karácsonyra itt lesznek az amerikaiak. Azt akartam mondani, hogy fejezzük be a vitát, most 45 év késéssel meg fognak é rkezni. De ez a múlt héten volt, ma fordítsuk komolyabbra a szót. Aki akár csak egy népszerű kivonat erejéig olvasott már az egykori Magyarország, illetve KözépKeletEurópa történetéről, vagy csupán emlékezetébe tudja idézni Ady Endre sorait a szégyenkalo dába zárt itteni kis népekről, az tudja, hogy errefelé olykor még egy ág roppanására is ágyúszóval szoktak válaszolni. Ahogyan azt is tudja minden épeszű ember, hogy puskaporos hordó mellett nem illik szivarozni. Mindnyájan tudjuk tehát, hogy igen vékony j égre engedjük, mert engedjük és nem küldjük azokat a katonákat, akik műszaki feladatok végzésére és az ENSZ lobogója alatt ugyan, de mégis a Magyar Honvédség képviseletében átlépik határainkat. Ha sorkatonákról lenne szó, különösen pedig ha szembenállók fe gyveres szétválasztása várna fiainkra, senkit nem bátorítanék arra, magamat sem, hogy aggodalmait feledve mondjon igent erre a javaslatra. Ám, ebben a helyzetben, amikor nem ágyúkat és tankokat kell megáldani indulás előtt, hanem legfeljebb a cölöpverőket és a szekercét, talán mégis könnyebb megnyugtatni magunkat és a közvéleményt. Érezzük és tudjuk, hogy történelmünkben mindeddig példátlan döntés előtt állunk. Ezúttal nem egy nagyhatalom nyomására vagy parancsára kell cselekednünk, mint már annyiszor. Most az európai népek közössége kér bennünket béketeremtő és nem háborúcsináló feladatra. Az a közösség hív bennünket közös misszióra, amelyhez mihamarabb mi is tartozni szeretnénk. Nagy próba előtt állunk! Vajon képesek vagyunke feledni keleteurópai reflexe inket, s tudunke már ma európai választ adni a feltett kérdésre? A kockázat nem csekély, a tét azonban még annál is nagyobb: országunk jövendője! Ha ezt a jövendőt az emlegetett népek nagy családjában képzeljü k el, akkor minden jogos aggodalom ellenére udvariasan igent kell mondanunk a hívó szóra. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiból.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Mészáros Gyula képviselő úrnak, KDNP, őt követi Szabó Lajos Máty ás képviselő úr, MSZP. DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy héttel ezelőtt a Magyar Honvédséget érintő két igen fontos kérdésben döntött az Országgyűlés. Az egyik a SOFAegyezményhez való csatlakozásunkat erősítette meg, amely az egyezményt aláíró országok fegyveres erőinek jogállását szabályozza más részes államban tartózkodásuk idejére. A másik döntésünk az IFORerők Magyarországon történő átvonulásáról és ideiglenes állomásoztatásáról szólt. A harmadik kérdésben, vagyis abban, hogy egy műszaki kontingenssel részt vegyünke az IFORerők kötelékében, nem döntöttünk. A döntés elhalasztásának fő oka nem a felkérés hiányos ismerete, hanem a parlamenti pártok és képviselők megosztottsága volt. Mert felelősségteljes a döntés: magyar ka tonákat más ország területére küldeni, még akkor is, ha önkéntesekről van szó és békefenntartást elősegítő műszaki feladatokról. Melyek azok a tényezők, amelyek a katonák küldése ellen szólnak?. Először is a kétségtelenül fennálló kockázat, mert igaz ugyan , hogy hidat építeni, utat karbantartani megyünk, de a balesetek és fegyveres incidensek előfordulását nem lehet kizárni. Másodszor is: Magyarország és a délszláv országok történelmi gyökerű ellentétei. Harmadszor: az érintett országokban élő magyar kisebb ség helyzete. A mi csapataink hazatérnek, de az ott élő magyarok ott maradnak, és esetleg hátrányuk származhat a magyar részvételből.
