Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 4 (134. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár:
3319 Én is köszönöm. Kérdezem: kíváne még valaki felszólalni? Jelzés nem érkezett. Megkérdezem Héthy Lajos urat, a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkárát: kíváne válaszolni a vitá ban elhangzottakra? (Dr. Héthy Lajos: Nem kívánok, elnök asszony.) Nem kíván. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. A részletes vitára bocsátásra holnapi ülésünkön kerül sor. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Most soron következik a lakások és helyiségek bé rletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. számú törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő megtárgyalása . Az előterjesztést T/1542. számon, a kijelölt önkormányzati bizottság a jánlását T/1542/9. számon kapták kézhez. Először megadom a szót Világosi Gábor államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának. DR. VILÁGOSI GÁBOR belügyminisztériumi államtitkár : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mint valamennyiünk előtt ismert, az 19 80as évek végétől erőteljesen felgyorsult az állami, illetőleg önkormányzati tulajdonban lévő lakások eladása. Ennek következtében, elsősorban a fővárosban, nagy számban kerültek értékesítésre a házfelügyelői és szolgálati lakások is. A korábban hatályban volt elidegenítési jogszabályok az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény szeptember 1jén történt, hatálybalépéséig a lakásokban visszamaradó személyek elhelyezéséről konkrét rendelk ezést nem tartalmaztak. Az elidegenítések során olyan gyakorlat alakult ki, melynek eredményeként a lakások eladásával egyidejűleg a tanácsok, illetőleg a jogutód önkormányzatok nem helyezték el a lakásban visszamaradt volt házfelügyelőket. A megalakuló tá rsasházak tulajdonostársai az esetek döntő többségében nem kívánták munkaviszony keretében foglalkoztatni a volt házfelügyelőket, és az elhelyezési kötelezettséget sem vállalták. A tulajdonosok és a volt házfelügyelők között kialakult feszült viszonyt tová bb bonyolította, hogy az értékesítési gyakorlat hiányosságaiból fakadó rendezetlen helyzetek megegyezés hiányában kizárólag bírósági eljárás keretében és csak részben voltak orvosolhatók. A bírósági gyakorlat alapján a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiuma csak 1995 januárjában döntött. A polgári kollégium határozata értelmében minden, 1991. szeptember 1jét megelőzően eladott szolgálati lakás esetében a lakásban visszamaradott jóhiszemű, jogcím nélküli lakó személlyel kapcsolatos elhelyezési kötelezettség egyértelműen a társasház tulajdonostársait terheli. Tényként kellett ugyanakkor elfogadnunk, hogy az önkormányzati lakások eladása során megalakuló társasházak tulajdonostársai az esetek döntő többségében nem rendelkeznek az elhelyezési kötelezettség telje sítéséhez bérlakásokkal és a megvásárláshoz szükséges forrásokkal sem. Emellett előfordulnak olyan esetek is, hogy a tulajdonostársak eleve nem vállalták, illetőleg nem vállalják el a lakásban visszamaradó jogcím nélküli lakók elhelyezését. Annak ellenére igaz ez a megállapítás, hogy az önkormányzatok, felismerve a korábbi, nem megfelelő elidegenítési gyakorlatot, több településen lehetőséget adtak a társasházak tulajdonosainak a lakásban lakó volt házfelügyelők utóbb történő elhelyezésére. Így mára már elm ondhatjuk, hogy az eredetileg több ezer család száma mintegy 1500ra tehető.
