Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 29 (133. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény részletes vitája - SELMECZI GABRIELLA (Fidesz):
3280 Tisztelt Országgyűlés! Tekintve, hogy több képviselőtársunk nem jelentkezett hozzászólásra... Selmeczi Gabriella kivételével, aki most nyomta meg a gombot. Kétpercest kér a képviselő asszony vagy hozzászólást? (Selmec zi Gabriella: Nem kétpercest!) Tehát hozzászólni kíván. Tessék, megadom a szót Selmeczi Gabriellának. SELMECZI GABRIELLA (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A FideszMagyar Polgári Párt több módosító indítványt adott be a költségvetés népjólé ti fejezetéhez, ezekről szeretnék önöknek egypár szót szólni és a figyelmükbe ajánlani. Emellett rendkívül örülök, hogy pénzügyminiszter úr megérkezett, hiszen a napokban olvashattam egy újságban a miniszterelnök úr nyilatkozatában, hogy rendkívüli szociál is érzékenységgel rendelkezik, ezért nagyon sajnálná, ha elhagyná a kormányt. Én most erre a bizonyos rendkívüli szociális érzékenységre szeretnék apellálni, ha már a szakmai érveinket sokszor nem fogadja meg. Több módosító indítványt adtunk be - ahogy ezt már mondtam. Az egyik a sorban az a bizonyos bölcsődei normatíva, amit a Fidesz minden évben a költségvetéshez és a pótköltségvetéshez is be szokott adni. Másfél évvel ezelőtt egyszer már majdnem elfogadta a bölcsődei normatívát a tisztelt Ház, az akkori, tehát az előző parlament kormánypárti képviselői támogatták, de az akkor még ellenzékben lévő MSZPs képviselők java része nem szavazta meg, ezért pár szavazaton múlott és nem csúszott át a bölcsődei normatíva támogatása. Azóta is minden költségvetés kész ítésénél vita, hogy vajon szükség vane a bölcsődékre, és ha szükség van, akkor milyen módon óvjuk meg ezt a hálózatot. A szociális és egészségügyi bizottság ülésén többször elhangzik az is, hogy ez a bizonyos bölcsődei hálózat - ami sajnos, olvad, tehát h ónapról hónapra, évről évre kevesebb bölcsőde van - érték Magyarországon. Amikor külföldről, méghozzá NyugatEurópából jönnek hozzánk szociálpolitikusok, akkor mindig igen elismerően nyilatkoznak - lehet, hogy most már múlt időben kell ezt mondanom: nyilat koztak - a magyarországi bölcsődei hálózatról. Ezen kívül az elmúlt egymásfél évben igen drasztikus változások következtek be Magyarországon a gazdasági és társadalmi életben. Mire gondolok itt? Először is drasztikusan csökkent az életszínvonal. Azt már r égóta tudjuk, hogy a gyermek, a gyermekek a szegénység oki tényezőjévé váltak. Tehát tudjuk, hogy sokkal nagyobb esélye van annak a családnak az elszegényedésre, amelyben gyerekek jönnek a világra, és minél több gyermek van a családban, annál nagyobb a val ószínűsége annak, hogy a család elszegényedik és esetleg a létminimum határára csúszik. Azután ne felejtsük el, hogy tavaly év végén, az adótörvények tárgyalásánál a gyermekek után járó adókedvezményt megszüntette a parlament. Mi ezt akkor is elleneztük, h evesen tiltakoztunk, azt mondtuk, hogy ez egy nagyon rossz döntés. Lehet, hogy rövid távon a költségvetésnek pár milliárd forint megtakarítást jelent, azonban hosszabb távon, akár egykét év távlatában is azokat a bizonyos hatásokat fogja generálni, amelye kről Kövér László képviselőtársaim is beszélt az előbb. Tehát egy nagyon rossz dolognak tartjuk, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény megszűnt, és ha már megszűnt, akkor párhuzamosan azok a rendszerek, amelyek preferálni, elismerni tudják a gyermekváll alást, miért nem kerülnek megerősítésre, sőt: miért kerülnek ezek még leépítésre? Mindezeknek a körülményeknek a hatására, melyeket az előbb felsoroltam, sajnos, egyre több azoknak az anyukáknak a száma, akik kénytelenek a gyermeket bölcsődébe adni. Nem az ért adják bölcsődébe, mert éppen jobb dolguk is lehetne vagy kényelmesebben tudnak emiatt élni, hanem egyszerűen el kell menniük dolgozni, munkát kell vállalniuk minél előbb, mert egy keresetből, az édesapa keresetéből nem tudnak megélni, és most már egyre kevésbé számíthatnak a nagyszülők támogatására is. Azt minden család tudja: idáig általában jellemző volt az, hogy a nagypapa vagy a nagymama beszállt a családi költségvetésbe, akár úgy, hogy az unokát napközben ebéddel ellátta, akár úgy, hogy néha bevásá rolt az unoka részére - most már ez a forrás is megszűnt. Tehát egyre
