Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 28 (132. szám) - Az egyes törvényeknek a Munkaerőpiaci Alap létrehozásával kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ, a KDNP
3051 Nem tudom, hogy az egyik legfontosabb törvény, a médiatörvény milyen részvétellel fog zajlani, de hát maradjunk egyelőre a számunkra fontos törvénynél, a munkaerő világánál és a Munkaerőpiaci Alapnál. Amikor a Bokroscsomag megszületett és alkotmányo ssági vizsgálat tárgya lett, az egyik kifogás, amely tulajdonképpen nem volt eléggé megalapozott, az a törvényalkotás jellege volt, nevezetesen az, hogy egy törvényben törvények sorozatát módosította a jogalkotó. Az Alkotmánybíróság ezt nem találta önmagáb an alkotmányellenesnek, de fölhívta a figyelmet arra, hogy egy ilyen megoldás csak rendkívüli és kivételes lehet, nem pedig törvényhozási rutin. Most megint egy olyan törvénytervezet van a kezünkben, amelynek lehetne az a címe, hogy a Munkaerőpiaci Alap lé trehozásáról szóló törvény. Ehelyett az ezzel kapcsolatos törvények módosításának törvényével állunk szemben, és bizony igen nehéz munka, ha az ember minden részletre oda akar figyelni, és átbogarássza a módosított, részben módosított, változtatott törvény eket. Nem szerencsés jogalkotási formát választott tehát a kormány. Miniszter asszony az expozéjában egy kicsit szubjektívre vette a dolgot, és valóban, miniszteri működésének záróakkordjaként lehet ezt a törvényt tekinteni. Magam részéről kívántam volna s zámára egy kellemesebb, több sikert hozó törvényt egy miniszteri pályaszakasz befejezéséül. A törvénynek vannak bizonyos összecsapott jellegei, ha szabad így mondanom, kicsit ügyetlen vagy pontatlan fogalmazások. Valójában miről van szó? Egy agyonegyeztete tt törvényről, amelyet a végén mégiscsak úgy kellett összerakni, hogy itt legyen, és a december 31i határidőt ne mulasszuk el. De például a törvény 4. paragrafusában a foglalkoztatási törvény 19. paragrafusát egészíti ki - mondja a megfogalmazás , ám ha pontosabban nézzük a szöveget, akkor világos, hogy új 19. paragrafus született, és a korengedményes nyugdíjakra vonatkozó rész elmaradt. De maga a szöveg olyan talányos gondolatokat vet fel, ami bizony még fölveti azt, hogy érdemes lett volna egyegy nyugo dt órát rászánni egykét jogásznak arra, hogy precíz és világos legyen, mit is akar a jogalkotó. Ennél nagyobb kifogások is tehetők természetesen. Ez a törvény határozottan centralizál, bár el kell ismernem, hogy ez a centralizációs tendenciája lényegesen puhult az előkészítés során. De hát azt hiszem, az a feladatunk most, hogy megvitassuk a törvényt, ezért rá kell mutatnom arra, hogy az egyik centralizációs rész nem változott. Régen döntési jogosítványok voltak, most véleményezési jogosítványok vannak, ez eléggé kőkeményen következik az egészből. De a Munkaerőpiaci Tanács felállításánál világossá tette a törvény azt, hogy kik jelölik a tanácsnak a tagjait, ellenben a visszahívási jognál nincs ilyen jellegű megkötés, magyarán a miniszter, ha olyan döntéssel találkozik, elvileg visszahívhatja az illetőt. Most az a véleményem, hogy ez a kérdés nem lehet személyi bizalom kérdése, tehát nem arról szól a történet, hogy valaki nem bízik abban, hogy a miniszter így vagy úgy fog dönteni, de ha van egy jogosítványa a rra, hogy valójában manipulálhatja a tanács összetételét, akkor helytelen, hogy van ilyen jogosultsága, függetlenül attól, hogy a kormánynak adott esetben nincs ilyen szándéka, hiszen az a szándéka, hogy a munka világában egyetértéssel végezze a dolgokat. Tehát kár, hogy ezek még benne maradtak, de talán módosító indítványokkal változtathatók. Az ifjúsági munkanélküliség kérdése, amit itt az előbb kisgazda képviselőtársam is fejtegetett, egy nagyon nehéz és izgalmas kérdés. Ugyanis, ha úgy tekintem a dolgo t, hogy itt valóban az érintettek mintegy egyharmada kiesik az ellátásból, akkor valóban mondhatom azt, hogy nahát kérem, ez aztán nagyonnagyon hibás lépés. Ha arra gondolok, hogy nem helyes, ha az állam, a szociális ellátórendszer olyan állampolgárokat n evel, akik csak mástól várják a megoldásokat, hanem a törvényeknek olyannak kell lenni, hogy kihozzák az emberekből a cselekvő, saját sorsukért felelősséget vállaló magatartást, akkor lehet, hogy ennek a rendelkezésnek nagyon pozitív elemei vagy hatásai le sznek. Ezt ma még fölmérni tulajdonképpen nem lehet. Amit nagyon figyelni kell, hogy jól mértee fel a kormány: az az egyharmad azért marad ellátatlan, mert meg fogja találni az életben a boldogulását ezen mankó
