Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 27 (131. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának újramegnyitása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP):
2976 Köszönöm, hog y meghallgattak. (Taps.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Köszönöm. Szólásra következik Sándorffy Ottó képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja részéről; szólásra készül Szilágyiné Császár Terézia képviselő asszony, Kereszténydemokrata Néppárt. Megadom a szót Sándorffy Ottó úrnak. SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem értem a kormánypártok képviselőit - már másodszor csinálom meg a sillabuszomat, s mindig elveszik a kenyere met. Vajon vane értelme ezek után költségvetésről vitatkozni? Amikor a költségvetés újbóli megnyitásában részt veszünk, az jut eszembe, vajon mikor fogjuk a pótpótköltségvetést megnyitni. Mire való volt ez a nagy kapkodás, sietség? (16.00) Hiszen fel sem lehetett készülni megfelelően 67 törvénnyel, 700 valahány módosító indítvánnyal. Aki azt állítja, hogy felelősséggel minden indítványról dönteni tudott, minden indítványt meg tudott vizsgálni, az enyhén szólva nem mond igazat. Azt pedig, hogy formálisan döntsön egy nemzet költségvetéséről, az ember csak felelőtlenül teheti, úgy, ahogy azt a kormánypártiak tették a költségvetés általános vitájának lezárásánál. Még a pénzügyminiszter úr is rájátszott: felelőtlenül lemondott, felmondott; egy nemzet figyelte tehetetlen dühvel. Nekem az jutott eszembe, hogy pénzügyminiszterek jönnek, pénzügyminiszterek mennek és felelőtlenül, a magyar nép rovására azt tesznek, amit akarnak, őket senki sem vonja felelősségre. Egy vagy két évig nem csinálnak semmit, csak a fizeté st és a végkielégítést veszik fel. Csak herdálják a magyar nép pénzét. Pótcselekvéssel foglalják el a szakértőket, nehogy a nemzet érdekében valamit tenni is tudjanak. Nekem és választóimnak úgy tűnik, hogy miniszter úr költségvetési egyensúlyozása nem a m agyar nép felemelkedése érdekében történik, hanem azért, hogy megmutassa a szakmának, milyen ügyesen tud egyensúlyban tartani egy költségvetést. Szomorú, de már Medgyesy úr is erre hivatkozott és utána sorban a többiek. Közben nem vették észre, hogy a kama tok az égig szöknek. Ma már jobban jár valaki, ha pénzét forintban a bankban vagy államkötvényben tartja, mint ha kockázatot vállalva termelne esetleg. Ez kérem természetellenes. Ugyanakkor bűnbakot keres, nem is akárhol. Neki nem jó a magyar alkotmány, a magyar Alkotmánybíróság, hiszen a demokrácia drága és sokba kerül, és akiben nincs demokráciára való hajlam, az nem érzi annak szükségességét. És az egész ide vezethető vissza. A stabilizációs csapások nem kímélnek senkit. Felesleges áldozatot kívánnak min denkitől. A koncepció hiánya érződik a pénzügyi kormányzat munkáján, ezért kapkodunk. Nagyon nehéz lesz így a piacgazdaságba irányítani a nemzetet, hiszen ott a kiszámíthatóság a legfontosabb tényező. De ha én ma megnézem az adótáblázatot, akkor felmerül b ennem a kérdés, vajon az előző táblázat rossz volt? Szó sincs róla, csak most több pénzt szeretnének kisajtolni belőlünk. Úgy merül fel bennem a kérdés: szeretnék jobbágy lenni. Biztos, hogy pénzügyileg sokkal jobban járnék. A középkorban maximum 3040 szá zalékot fizetett egy jobbágy, amikor már felvilágosultabbak voltak, akkor 4050 százalékot, robottal együtt. Ma 8090 százalék ez az összeg. Igaz, visszasírjuk a régi szép időket, mert akkor, ha egy pénzügyminisztert elcsaptak, az egy fejjel rövidebb lett. (Dr. Balsai István és a szónok nevet.) Sajnos, minél felvilágosultabb egy társadalom, annál többe kerül a költségvetése. Pedig állandóan az állam csökkenő szerepét mesélik, és közben a gazdaság belerokkan a nagy gondoskodásba.
