Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ):
2929 ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Puha Sándor képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége. DR. PUHA SÁNDOR (SZDSZ) : (Felszólalását szlovák nyelven kezdi el, szavait tolmács fordítja.) (A Gyorsíró Szövetség által rögzített szöveg.) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! Mi, Magyarok és Szlovák Barátok! Nagyon fontos, hogy itt szlovák nyelven meg szólalhatok. Remélem, hogy ennek is van súlya, amikor egy nemzeti kisebbség mindenhol a világon - úgy Pozsonyban, Lučenecben vagy Trebiovban - lehetőséget kap, hogy anyanyelvén megszólalhasson, és nemcsak a parlamentben, hanem mindenütt, szerte a világon. (21.00) Minden városban és minden hivatalban. (Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda által hitelesített szöveg.) akujem. Váená predsednika! Váeni poslanci! Váen parlament! Mili priatelia, maari a slovaci, tu a v zahranii! Je to dleité, e mem tu p o slovensky sa ozva. Dfam, e by bolo dleité, keby národná menina vade na svte, aj v Bratislave, v Luenci, v Trebiove dostala by monos ozva sa na svojom materniskom jazyku, nie len v Parlamente ale v celom ivote, pred sdom, u lekára a v radoch. Köszönöm. Ti sztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Kedves barátaim, magyarok és szlovákok, itthon és külföldön! Rendkívül fontos, hogy szlovákul szólalhatok meg itt. Fontosnak tartom, hogy a nemzeti kisebbségeknek mindenütt a világon B ratislavában, Luenecen és Trebiovban lehetőségük legyen anyanyelvükön megszólalni, nemcsak a Parlamentben, hanem az élet minden területén, bíróságon, orvosnál és a hivatalokban is.) (Magyarul folytatja:) Ennyit szerettem volna szlovákul röviden mondani, és utána csatlakoznék képviselőtársaim deklarációjához. Deklarálni szeretnénk azt: mi nemcsak azt tartjuk fontosnak, hogy máshol betartsák a nemzetiségi jogokat, a kisebbségi jogokat, hanem igyekszünk Magyarországon, nálunk ezeket minél inká bb a legteljesebb mértékben megvalósítani. Miért? Mire van nagyon nagy szükség most a szlovákiai magyarsággal kapcsolatban a nyelvtörvény ügyében? Egyrészt megnyugtatásukra lenne szükség, határozott fellépésre, és felmérésére annak, hogy milyen eszközök ál lnak rendelkezésünkre ebben a küzdelmünkben. Szombaton Egerben egy népművészeti előadássorozaton vettem részt, azt nyitottam meg. Palóc gála volt, három szlovákiai településről: Szesztaról, Peredről és Imregről is voltak ott néptáncosok, énekesek. Máskor megragadtam volna az alkalmat, hogy szlovákul próbáljak velük beszélgetni, hiszen olyan ritkán sikerül nyelvtudásomat egy kicsit szinten tartani, gyakorolni. Most azonban csak magyarul beszéltem velük. Elbeszélgettem arról, hogy mi a véleményük a nyelvtörv ényről. El voltak keseredve. Éppen ezért nagyon fontos, hogy megnyugtassuk a szlovákiai magyarságot: igenis mindent megteszünk az ő érdekükben, fellépünk jogos küzdelmük támogatására a kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi fórumokon is. Határozott fellé pésre van szükség: határozottra, de nem hisztérikusra. Azzal csak ártunk a nemzeti kisebbségeknek. Semmi szükség azokra a megnyilvánulásokra, amik a magyar parlamentben oly gyakran elhangzanak. Milyen eszközök állnak a rendelkezésünkre? Én három baráti cso portba jelentkeztem: a szlovákba, mert nemzetiségi faluban nőttem föl, az ukránba, mert Kárpátalján születtem, és a románba, mert édesanyám bánsági, erdélyi származású. Úgy gondolom, hogy ezeknek a párbeszédeknek, ezeknek a beszélgetéseknek igen nagy jelen tősége van. Emellett azonban kormányszinten és minden szinten igyekezni kell a szlovák
