Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 4 (102. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. ROZGONYI JÓZSEF, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója:
30 Engedjék meg, hogy én is egy személyes megjegyzést tegyek. Jómagam is a szakképzésben dolgozom immár egy évtizede, és az a személyes tapasztalatom, hogy a szakképző intézmények ma, az átalakulás időszakában, leginkább azzal a gonddal néznek szembe, hogy mire is képezzenek igazán. Ez a kérdés többféleképpen válaszolható meg. Mondhatnánk azt: hogy mire képezzenek, azt a szülői ház határozza meg talán, vagy majd az iskola határozza meg. Az a meggyőződésem: azt, hogy mire képezzenek a sza kképző intézményekben, a felhasználóknak kell meghatározniuk. Ebben a törvénymódosítási javaslatban ezt tartom a magam részéről a legelőremutatóbb dolognak, hogy e tekintetben a megalakult köztestületek, a kamarák hatáskörét megnöveli. (17.30) A kamaráknak a képzési igények megfogalmazásában, a követelmények, a vizsgáztatás rendszerének, a gyakorlati oktatás feltételei kialakításának rendkívül nagy szerepet szán. Ez összhangban van a nyugateurópai gyakorlattal, és meggyőződésem, hogy ez az egyedül helyes ú t. A törvénymódosítás törekszik az egyértelmű feladat- és hatáskörelhatárolásra a kamarák között. Ebben a tekintetben alapvetően a területi illetékességet vallja, s ugyanakkor a feladatok egy részét a szakképesítésekért, illetve a szakképzésért alapvetően felelős munkaügyi minisztertől átteszi megállapodás alapján az országos kamarákhoz. Szintén üdvözlendő törekvés. A kamarákkal kapcsolatos legfontosabb változás és teendő azonban, a gyakorlati képzés ellenőrzése és a gyakorlati képzés feltételeinek a javít ása, ami azt gondolom, hogy ma a szakképzésben dolgozók számára az egyik legakutabb probléma. A hatályos törvény szerint kétféle módon lehet megszervezni a gyakorlati képzést. Az egyik a tanulószerződés alapján, a másik pedig a szakképző intézménynek a meg állapodása, együttműködési megállapodása alapján történhet. A törvényjavaslat módosítása kiterjeszti a kamarák ellenőrzési felügyeletét a tanulószerződés nélküli, vagyis az együttműködési megállapodás alapján történő gyakorlati képzésre is. Ez egy helyes t örekvés. A gyakorlat oldaláról azonban egy aggályomat hadd vessem fel mégis ezzel kapcsolatban. Ugyanis a törvénymódosítás azt mondja, hogy a szakképző intézmény felkérésre és a feltételek biztosítása mellett részt vesz a gyakorlat ellenőrzésében. Vagyis n em kötelező a szakképző intézményt ezekbe az ellenőrzésekbe bevonni, csak felkérésre, vagyis nem zárható ugyan ki, de az intézmény nem köteles, a gyakorlatot folytató intézmény, illetve a kamara nem köteles bevonni ebbe az iskolát. Én ezt nem tartom helyes nek. Erre majd valószínűleg a részletes vitában ki is fogok térni. Én a szakképző iskola bevonását, azt hiszem, hogy kötelezővé tenném. Tudniillik fölmerül a kérdés, hogy mennyire marad meg az iskola felelőssége a gyakorlat megszervezésében, ha az ellenőrz ésből elvileg, hozzáteszem, elvileg kizárható. Helyeselhető a kamara részvételi súlyának, pozíciójának erősítése a szakmai vizsgáztatás rendszerében. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági vitában megállapítottuk, hogy a törvénymód osítás azon törekvése is helyes, hogy próbálja az iskolarendszeren kívüli szakképzés következetesebb szabályozását megvalósítani. Aki a témában valamilyen módon érintett, és azt hiszem, hogy sokan vagyunk ilyenek, tudja, hogy ma az iskolarendszerekben foly ó szakképzésnek a feltételei korrektül szabályozottak, tantervek, óratervek, a tanítás feltételei és egyéb tekintetben, azonban az iskolarendszeren kívül rendkívül nagy kuszaság van, nagy összevisszaság tapasztalható, és meglehetősen nehéz nyomon követni, hogy mi is történik. Ebben a dzsungelben próbál valamelyest rendet teremteni a törvénymódosítás, amennyiben bizonyos adminisztratív teendőket, hasonlóképpen az iskolarendszerű képzéshez, az önkormányzatok főjegyzőihez helyez át. A szakképzés irányítását a Munkaügyi Minisztérium koordinálja a továbbiakban is, azonban támogatni lehet, hogy a szakképzés szakirány szerinti minisztériumával egyetértésben gyakorolja ezt a jogát.
