Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - a belügyminiszterhez - "Megengedhető-e, hogy torz adatokat hozzanak forgalomba a Magyar Köztársaság nemzetiségi viszonyairól?" címmel - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP):
2865 ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Interpelláló képviselő úr nem fogadta el a miniszter úr válaszát. Kérdezem ez ért a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadjae a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm. Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszteri választ 162 igen szavazattal 50 ellenszavazattal, és 3 tartózkodás mellett elfogadta. (Dr. Szabó Iván j elzi, hogy gépe nem működik.) Kérem szépen Szabó Iván úr gépét bekapcsolni, és most eggyel több ellenszavazatot számolunk: tehát 51 nem szavazat. (Dr. Kiss Róbert is jelzi, hogy nem működik a gépe.) Kiss Róbert, plusz 1 igen szavazat. Tehát 163 igen szavaz at, 51 ellenszavazat és 3 tartózkodás mellett. Dr. Kávássy Sándor (FKGP) - a belügyminiszterhez - "Megengedhetőe, hogy torz adatokat hozzanak forgalomba a Magyar Köztársaság nemzetiségi viszonyairól?" címmel ELNÖK (dr. Kó ródi Mária) : Tisztelt Országgyűlés! Dr. Kávássy Sándor képviselőtársunk, Független Kisgazdapárt, interpellációt nyújtott be a belügyminiszterhez, "Megengedhetőe, hogy torz adatokat hozzanak forgalomba a Magyar Köztársaság nemzetiségi viszonyairól?" címmel . Megadom a szót dr. Kávássy Sándor képviselő úrnak. DR. KÁVÁSSY SÁNDOR (FKGP) : Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Meglepő, sőt kifejezetten döbbenetes tényekről értesülhetünk, ha elővesszük és a 40. oldalon ütjük fel a Központi Statisztikai Hiv atal múlt évben közreadott "Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája (19101990)" című kiadványát. A hivatkozott helyen olvasható táblázat ugyanis nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a mai Magyarország 3070 települé se között 852, tehát településeink 27,7 százaléka úgynevezett "nemzetiségi község", részletes bontásban 372 német, 174 szlovák, 101 román, 205 délszláv, 161 horvát, 80 szerb és 33 szlovén. Miután a szerző adós marad a magyarázattal, hogy milyen ismérvek al apján jutott az idézett végeredményre, joggal hiheti intra et extra muros a tájékozatlan olvasó, hogy Magyarországon ezerhez közelít azoknak a településeknek a száma, amelyekben többséget, legalábbis jól észrevehető tömeget alkotnak a nemzetiségek, mert mi más is lehetne a "nemzetiségi község", ha nem az, ahol többségben vannak, de mindenesetre jelentős számban élnek nemzetiségek. Mindezzel és az idézett adatokkal ellentétben az 1990. évi népszámlálás szerint az a kérlelhetetlen igazság, hogy Magyarországon a számlálás időpontjában három település találtatott, ahol németek vannak többségben: Ófalu, Óbánya, Vaskeresztes; tizenegy, ahol horvátok: Drávasztára, Felsőszentmárton, Kátoly, Kópháza, Horvátzsidány, Narda, Olmod, Szentborbás, Szentpéterfa, Tótszentmár ton, Tótszerdahely; négy, ahol szlovének: Felsőszömölnök, Szakonyfalu, Kétvölgy és Orfalu; egy, ahol szerbek: Lórév; egy, ahol románok: Méhkerék; végül kettő, ahol szlovákok: Pilisszentkereszt és Répáshuta. Összesen tehát 22. Ha mindehhez hozzávesszük, ho gy az általánosan demokratikusnak elismert Csehszlovákiában az első köztársaság idején, a két világháború közötti időkben akkor számoltak komoly tényezőként a nemzetiségekkel, ha valamely településen elérték a 20 százalékot, és ha ezt a 20 százalékos küszö böt Magyarországra alkalmazzuk, 29 helységet találunk még, ahol a nemzetiségek arányát 20 és 50 százalék között határozhatjuk meg. A nemzetiségi községek számát így együttesen 61ben állapíthatjuk meg. Hatvanegy tehát és nem nyolcszázötvenkettő!
