Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptetéséről szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZILÁGYINÉ CSÁSZÁR TERÉZIA (KDNP):
2819 javítását szolgálja. Ugyanakkor egyetlen nagy hibája van ennek a benyújtott törvényjavaslatnak, mégpedig az, hogy nem dob mindent sutba, és megtartja a mérhetetlen jövedelmek mérésén alapuló, rás zorultsági elvű családipótlékrendszert. A családi pótlék alanyi jogának megvonása egy szerzett jog eltörlését jelenti, és ami még súlyosabb: azzal a társadalompolitikai üzenettel, hogy a magyar kormány és állam nem tekinti magát többé érdekeltnek, sem ped ig felelősnek a gyermekek sorsáért, jelenéért, a magyar társadalom jövőjéért. A nem minden gyermek után járó nevelési hozzájárulás ugyanis a társadalmi igazságosság hamis látszatát kelti, a társadalom kettészakítását eredményezi a még éppen támogatandókra és az arra már nem méltókra. A tehetősebbek nagyobb közteherviselésének igényét viszont meg sem kísérli kielégíteni, hiszen tőlük valójában nem ezzel a módszerrel kellene és lehetne több állami bevételre szert tenni. Ha már a családi pótlékról beszélünk, p éldául azzal, ha Bokros miniszter úr a márciusi csomagja helyett elkészített volna egy modern adóreformot, és ígéretéhez híven 1996. január 1jétől bevezetné a családi jövedelemadózást, és ha még akkor is tapasztalna egyensúlytalanságot, akkor talán el leh etne gondolkodni rajta, hogy a családi pótlékot adóztassuk meg. Ez lehetne a megoldás a gyermekvállalás ösztönzésére, a gyermeknevelés támogatására. Többen elmondták előttem, hogy a jogalkotó a támogatásból most a középrétegek jelentős részét zárja ki, ugy anakkor a bennmaradtak számára szegénységi csapdát állít, visszatartva őket - és ez a legnagyobb bűn - a többletjövedelem megszerzésének igényétől is. A tervezet szerint a jövőben annak adunk családi pótlékot, akinek alacsony jövedelme ezt indokolttá teszi , elfelejtve, hogy a családi pótlékkal nem a szülőket, hanem a gyermekeket kötelessége támogatni az államnak, hogy a családi pótlék, a gyes, a gyed a tb kasszájába befizetett, nem is olyan alacsony járulékok nyomán biztosítási és nem rászorultsági alapon j ár, nem afféle méltányossági alapon adott szociális támogatás. Mert ha van ilyen, akkor azt tereljük a szociális szférába. Ez az intézkedés most megosztja a gyermekeket attól függően, hogy mekkora a szülők igazolható jövedelme, miközben borzasztóan szűk az a réteg, amelynek bevétele pontosan nyomon követhető. Az intézkedés tehát egyértelműen ismét a bérből és fizetésből élőket sújtja. De nézzük a tervezetet részleteiben, vegyük sorra az előnyöket, mert azok is vannak. Jó, hogy az egy főre jutó nettó havi jö vedelem 17 ezer forintról 19,5 ezer forintra emelkedett, mindazonáltal a körülbelül 15 százaléknál kevesebb emelés még arra is kevés, hogy a gyermekek után a létminimum alatt élő családok mindegyike kaphasson családi pótlékot. Jó lenne persze, ha lenne hiv atalos létminimumszámítás. Jó, hogy az egy főre eső jövedelem számításánál figyelembe vehető a közös háztartásban élő azon rokon is, akinek eltartása a szülő kötelessége és a tartási kötelezettségének eleget is tesz. Jó, hogy lehetővé válik a jövedelemnyi latkozatban megadott adatok ellenőrzése és hogy meghatározásra került az ellenőrzést végrehajtó szerv is. Kifejezetten romboló hatású ugyanis az olyan törvény, amely juttatásokat jogosultságokhoz köt és világossá teszi, hogy senki nem jogosult a bevallás e llenőrzésére. A Bokroscsomag idevágó részének eme hiányossága itt tehát pótlásra került. Kérdés azonban, hogy a települési önkormányzat ezen újabb jelentős feladat elvégzéséért kape ellenszolgáltatást, és ha igen, az megfelelő összegűe. Mennyi lehet vaj on ez az összeg? Nagy kérdés az is, hogy az APEH vajon valóban képes lesze mérni a családi jövedelmeket, amikor még az egyéni jövedelmek mérése és ellenőrzése is megoldhatatlan feladat elé állítja a hatóságot. És ez vajon mennyibe kerül? Ennyi dicséret ut án már csak egyetlen hiányosságról kell szólnom, arról, hogy a törvényjavaslat - mint már említettem - nem helyezi hatályon kívül a mérhetetlen jövedelmek mérésén alapuló, rászorultsági elvű családipótlékrendszert. Mindenki tudja - talán még az APEHet fe lügyelő pénzügyminiszter úr is , hogy a magyar jövedelembevallások és a tényleges jövedelmek között bizony igen nagy lehet az eltérés. A támogatott rendszer viszont egyértelműen csalásra és
